Beduin sólyom – részlet

A szőke haj engedelmesen igazodott a fésű fogaihoz. Szilvia szembenézett a tükörképével. Egyáltalán nem volt csalódott, még mindig szép nő. Kicsit megijedt, amikor úgy látta, ősz hajszál tűnt fel a halántékánál. Az nem lehet, hiszen még csak negyvenegy éves. Persze csalóka ez a hajszín, de az tagadhatatlan, hogy egy kicsit elkezdett aggódni a kora miatt.
A fésülködőasztalon aranyozott keretben állt a családi fotó. Szilvia szerette, ha a családja mindig a szeme előtt van, még ha csak fényképen is. Órákig el tudta volna nézni őket. Ott volt a fotón a húsz éves nagyfia, Szali. Ali fiára még az iskolában ragadt ez a becenév, ma már természetes, hogy mindenki így hívja.
Nézte a képet, és pontosan tudta, hogy a fia tökéletes hasonmása a nemző apjának. Szerencsére a természete igazán jó, nincsenek gyilkos ösztönei. Valószínűleg Zsolt nevelése is közrejátszott, aki szigorúan, de szeretettel nevelte, akár a sajátját. Nyugodt, jólelkű fiú a fia, egyáltalán nem az a vad, akaratos természet, mint amilyen ő volt ennyi idős korában. Talán túlzottan komoly, különösen, ha a korosztályával hasonlítja össze. Nagyon szerteágazó az érdeklődési köre, minden érdekli. Egészen kicsi korától meg akarta ismerni azt a helyet, ahonnan származott. Így nagyon jó lehetőség volt, hogy amikor csak tehették, ellátogattak Ománba Ágiékhoz, ahogy az egykori rendőrlány gyermekei is gyakran meglátogatták őket. A két család gyerekei úgy nőttek fel, mintha unokatestvérek lettek volna.
Ennek ellenére elámultak, amikor Szali elkezdett az iszlám vallással foglalkozni. Ez minden kétséget kizáróan Jafar hatása, és valamennyire Szilviáé is, hiszen sokat mesélt neki a sivatagról, és a beduin faluban eltöltött hetekről. A legnagyobb meglepetést mégis az váltotta ki, amikor az egyik ománi nyaralása után közölte velük, hogy muzulmán lett. Emlékszik rá, ő maga egészen pánikba esett, bár oka nem volt rá. Hiszen az Ománban eltöltött idő alatt megtapasztalta, hogy az iszlámnak van olyan irányzata, amely kevésbé szigorú. Egy kicsit haragudott Jafarra, mintha ő tehetne mindenről. Pedig Szali önállóan döntött.
Zsolt is a gyerek mellé állt, azzal, hogy el kell fogadnia: a fia mégiscsak arab származású, még ha az anyja magyar is. Hihetetlen, hogy mindkét férfi hatással volt a fiára. Szali mindig is felnézett Zsoltra, majdnem mindenben a nevelőapját akarta követni. Így annyira természetes volt, hogy a rendőrtiszti főiskolára jelentkezett. Persze nem csak Zsolt és Jafar befolyásolta a fia életét, a sport szeretetét ő, az anyja adta át neki. Szali kicsi korától karatézik, ahogy Szilvia lány korában.  Egészen jól megy a gyereknek.
Szilviát egy kissé bántotta, hogy mostanában nincs ideje sportolni, de azért időnként még a fiával együtt edz. Sajnos vele is egyre kevesebbet.
Mosolyogva nézte a fotót. A nagyfia mellett közvetlenül ott áll a húga, Jázmin. Ők nagyon kötődnek egymáshoz, Szali mindig megvédte a testvérét. Sokszor volt olyan gondolata, hogy a fia túlzásba viszi a húga oltalmazását, mert alig enged valakit a közelébe. Szinte féltékenyen óvta.
Szilvia büszke a lányára is. Igaz, őt nem annyira érdekli a tanulás, mint a bátyját, inkább a divat világa vonzza. Minden elfogultság nélkül ki meri jelenteni, hogy igazán szép lánya van. A tőle örökölt platinaszőke haj szépen keretezi a bájos arcot, a tengerkék szemeket és a szép vonalú ajkakat. Apja lánya, nagyon hasonlít rá. Nem csoda, hogy mindketten büszkék az első közös gyermekükre, ahogy a nagymamája is.
Nos, az anyósa nem igazán kedveli őt. Nem tetszik neki, hogy egy ilyen lány lett a fiacskája felesége. Azt azért becsüli a nagyiban, hogy soha nem tett különbséget a gyerekek között. Szalival is mindig úgy bánt, mintha az unokája lenne.
A fürdőszobából kihallatszott a víz csobogása, amitől Szilvia összeborzongott. Sosem szokta meg igazán, hogy Zsolt hideg vízben zuhanyozik. Ő maga sokkal jobban szeretett a forró víz ölelésében kádban elsüllyedni.
Milyen régen is volt, amikor kihallgatta őt az a fiatal nyomozó! Most pedig, mint a város rendőrkapitánya itt van minden nap mellette. Már amikor otthon van. Túl sok időt tölt a munkájával, és ez okoz némi feszültséget kettejük között.
Miközben a gondolatai kalandoztak, egy finom, diszkrét sminkkel igyekezett a kezdődő szarkalábakat eltűntetni. Neki még mindig fontos, hogy jól nézzen ki.
Már kora reggel előkészítette a következő bemutatót. Rashida a társa, őrá mindig könnyedén rá meri hagyni az üzletet. Rashida, az egykori kislány, aki bevezette a sivatag rejtelmeibe, akire mindig húgaként tekintett. Úgy érezte, megörökölte Karidától. Az arab lány halála után mindenhez erősen ragaszkodott, ami rá emlékeztette, így Rashidához is. Ezért Zafirah nagymama halála után, magával hozta Magyarországra.
Eszébe jutott a kis bolt, a Szilvia arab világa, ahol elkezdődött a karrierje. Milyen szépen indult… És milyen hamar elvesztette a varázsát. Szerencse, hogy akkora már jól kiismerte a kisváros asszonyainak, lányainak az ízlését. Tudta, az arab és beduin stílusú ruhák továbbra is ámulatba ejthetik őket titokzatosságukkal. Izgalmas, különleges stílust vitt a divat világába. Amikor Rashida betársult hozzá, egyre sikeresebbek lettek. A vevők még ma is rajonganak a Rashida által tervezett ruhákért, aki divattervezést tanult Magyarországon. Külön örült, amikor magyar férjet talált magának, így már igazi kis család lettek, és biztos lehetett abban, hogy Rashida Magyarországon marad. Azért is hálás az arab lánynak, hogy segítségével a gyermekei tökéletesen beszéli az arabot, sőt még Zsoltra is ragadt egy-két szó.
Erre a gondolatára, mint egy végszóra, kilépett a fürdőszobából a férje.
Szilvia ránézett, és elégedetten állapította meg, hogy még mindig vonzó férfi. A halántéka már erősen őszül, ami egy pasinál még előnyös is. Világos bőre pont az ellentéte az övének, pont olyan, mint a lányuké. Tényleg, mennyire hasonlít Jázmin az apjára! Az ő gyönyörű kicsi lányuk.
Jázmin különösen vonzódott a szép ruhákhoz, és mindent megtett, hogy a kifutóra lépjen. Igen, Szilvia divatházának a legszebb modellje, és nem azért, mert a gyermeke. Ő egy tökéletes alakú, különleges lány, és ezt más is észrevette már. Nemegyszer szerepelt már a helyi divatújság címlapján.
Ennek Zsolt nem igazán örült, Szilvia pedig csak mosolygott a férje morgásán, amiért félti a kicsikéjét, még ha az már lassan felnőtt nő is. Jövőre tölti be a tizennyolcat. Furcsa, hogy neki, Szalóky Szilviának, az egykori maffiafőnök lányának két gyereke van. Az egyikőjük már felnőtt, igazi férfi.  Úgy elszaladt az idő!
Az óra kongatott bele a gondolataiba. Úristen! Már hét óra! Bele kell gyorsítani az öltözködésbe, mindjárt indulnia kell, a repülőgépet nem késheti le. A gyerekek egy hete, hogy elutaztak Ománba. Csak most tud utánuk menni.
Zsolt szokás szerint most sem tud jönni, valami fontos ügyben nyomoznak.
Szilvia felállt a kis asztalka mellől és átölelte a férjét.
–Hiányozni fogsz! – mondta Zsolt kissé hűvösen, majd eltolta magától Szilviát, hogy megigazítsa a ráncmentesre vasalt ingjét. – Sajnálom, hogy nem mehetek veled, de a karrierem múlhat ezen az ügyön.
–Semmi baj, boldogulok egyedül is – mondta Szilvia. Megbántva érezte magát amiért ő kedveskedni akart a férjének, de neki fontosabb volt az ing kifogástalansága.
Úgy érezte, hogy már nem úgy öleli a férje, mint szerelmük kezdetén. – Mintha nem is számítanék neki, a munkája mindig fontosabb! – pufogott magában.
A hirtelen keletkezett csöndbe belehasított a telefoncsörgés.
Szilvia kelletlenül vette fel a telefont,  nem örült, amiért pont indulás előtt hívják, ilyenkor mindig tartott tőle, hogy valami probléma van az üzlet körül, ám most Ománból érkezett a hívás.
–Helló, Jafar, de örülök, hogy hívtál! Nemsokára indulok hozzátok. Jól vannak a gyerekek? – kérdezte mosolyogva, mert tényleg megörült a távoli hívásnak. A következő pillanatban sápadtan rogyott le a székre.

Vélemény, hozzászólás?