Címke: arab

Az Ördög lánya – részlet

A durva talpú bakancsok tompán dobogtak a vaskos tölgyfa lépcsőn. A három fekete ruhás, felfegyverzett férfi lábbal rúgta be az ajtókat, aztán gyors pillantással felmérték, van-e bent valaki. Hamar végeztek az üresen tátongó vendégszobákkal, csupán egyetlen helyiség volt hátra. Az a szoba, amelyben Szilvia ébredezett. Kellemes félhomály vette körbe, a vastag brokát függönyök elzárták a napfényt. A szőke lány lassan nyitogatta a szemét, mindig nehezen ébredt, ezen a reggelen különösen fáradt volt az esti buli után. Gondolatai átfutottak a történteken. A fiúk teljesen meg voltak húzatva, versenyre keltek a legnagyobb piás címért. Ráadásul neki kellett hazafuvarozni őket. Még szerencse, hogy egyikőjük sem hányt bele az autójába.                               Kéjesen nyújtózott el az ágyon. Augusztus 31-e van, a huszadik szülinapja, izgatottan várta ezt a napot, csakúgy, mint minden évben. Az örege ilyenkor mindig tartogatott neki valami különlegeset. Őrült humora volt az apjának, és őt állandóan meg tudta lepni. Újra meg újra viccet csinált a születésnapjából. Utána mindig együtt röhögtek a bizarr tréfáin, de csak azután, hogy ő lecsillapodott, és az apja megölelgette. Az, hogy az apja átkarolja, igen ritka alkalom volt. Nem volt szokása. Átfutottak az agyán az elmúlt évek meglepetései. A gondolattól egy kicsit összeborzongott. Nem mindegyik emlék volt kellemes. Például a két évvel azelőtti, kilakoltatási végzés. Annyira megijedt, hogy abban az évben nemcsak a szülinapja marad el, hanem az élete is keservessé válik. Csak állt és nézte az öltönyös férfit, aki sorolta a lehetőségeiket. Szükséglakás, egy szoba, város széle, stb. stb. Miközben figyelte a férfi szavait, nem vette észre, hogy az apja lehajtott fejjel pukkadozik, akárcsak az őket körülvevő emberei is.                                                   Sosem vallotta be az apjának, az a félelme még mindig nem múlt el. A rémület, hogy elveszíthet mindent. A gazdagságot, ami születésétől kezdve kísérte, a saját jól berendezett életét. Mégis legjobban attól félt, egyszer egyedül marad. A magány gondolata ijedté, gyengévé tette. Azt a szörnyű élményt a gyémánt karkötő sem tudta feledtetni vele. Rémálmaiban mindig ott van, hogy egyszer minden oda lesz, és ők olyan szegények lesznek, mint némelyik osztálytársa.
Na, és a tavalyi születésnap! Az apja bekötött szemmel vezette az ajándékához.  Ő meg sikított a dühtől, ahogy meglátta azt az ócska kismotort. Még akkor is dühöngött, amikor az igazi ajándékát megmutatta. Egy gyönyörű hófehér sportkocsit kapott, amivel ma is ő a legvagányabb csaj a városban.                      
Így lett a születésnapjából izgalom, rémálom és öröm egyszerre. Hiába fogadta meg ezerszer, többé nem hagyja magát átverni.
Hallotta, ahogy a léptek dübörögtek a lépcsőn. Fel sem fogta igazán, mik azok a fura hangok, csattanások a folyosón, amelyek egyre közelebb kerültek az ő ajtajához. Félni egy cseppet sem félt, mert nem volt mitől. Testőrök vigyázták a házat, a profi biztonsági berendezés mellett.                                    Nagy lendülettel vágódott ki az ajtó. Fekete maszkos férfiak lepték el a szobát, kezükben géppisztollyal. Szilvia agyán rögtön átfutott, hogy ez egy újabb szívatás.

xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxAttól a naptól nem akart egy nővel sem lenni, egészen az egyetemi évekig.
Az apja mindig feltörekvő volt, és ahogy a szultán a fiát, őt is Angliába küldte egyetemre. Nem is bánta, végre a maga ura lehetett. Hamar társaságra talált az orosz Oleg Grigorengoban. Ő volt az egyetlen barátja, aki nemcsak remek üzleti tippekkel látta el, hanem bevezette az életbe is. Könnyedén elfeledte akkor a Korán előírásait. Szabadon élte az életét, senki nem parancsolt neki. Amibe belecsöppent, az a hippi korszak vége volt, és teljesen új élményekkel töltötte meg a szigorú vallási szokások után. Ám a nőkkel még mindig óvatos volt, nem akarta megismételni azt a fájóan édes-keserű élményt, bár az idő sokat enyhített, és felszínre hozta a kellemes oldalát is.
Egyik nap minden megváltozott. Ledermedt a lába, ahogy meglátta Tyrát. A szőke svéd szépségből áradt a bujaság. Nemcsak az ő férfiassággát mozgatta meg, hanem az akkori egyetemista társai is mind bolondultak a lányért. Ő, akkor érezte először, hogy azonnal maga alá tudná gyűrni azt a nőt. De, Tyra, nem az a lány volt! Neki, a sejk fiának udvarolnia kellett, és még így se engedte magához közel egészen hosszú ideig! Mire észbe kapott, behódolt a lánynak, aki addig nem adta oda magát, amíg a kedvére nem tett. Tyra vezette rá, miképpen kell bánni a nőkkel, ahhoz, hogy minden vágyát kielégítsék. Ennek és a pénzének köszönheti, hogy mára a legszebb lányok versengenek érte. Profi volt a nőkkel való bánásban. Nem volt szüksége erőszakra, anélkül is könnyedén tudta hajlítani őket.
Amikor célba ért és megkapta Tyrát, már nem érdekelte tovább a lány. Igaz ideje sem volt vele foglalkozni, mert az édes élet egyik napról a másikra véget ért. Meghalt az apja.
A beduin faluba visszatérve kényszeredetten vette át a hatalmat, de terveit tovább szövögette. Oleg ötlete volt a sivatagi földek felvásárlása, és bele is talált a közepébe! Ömlött az olaj, az ő zsebébe pedig a pénz, amiből bőven jutott Olegnek, aki újabb ötletekkel állt elő. Az, hogy nem volt törvényes, az őket nem érdekelte. Lényeg, hogy jövedelmezzen! A pénz, amit szereztek, elvezettek a céljához.
A faluban töltött évek alatt három asszonyt is elvett, de mind tehetetlenek voltak. Minden igyekezete ellenére egy se ért Tyra nyomába, ráadásul csak lányokat szültek neki. És eljött a nap, amikor egy másik útra lépett, arra, amelyet Allah neki szánt. Elhagyta a falut.
Feleségeit is elvitte, de rájuk már csak néhány napot szán, a többit a jachtján éli.
Az elmúlt évek alatt mindig fizetett a lányoknak, sosem volt szüksége közvetítőkre. Ám amikor felkereste Juszuf al Ahmad, és megmutatta legújabb szerzeményének fényképét… Az a lány, akárcsak Tyra! Nem érdekelte mennyi pénzt kér érte, neki kellett az a nő! Még akkor is, amikor nem önként jön hozzá. Majd ő megszelídíti, pontosan úgy ahogy a svéd lány tanította, lassan, türelmesen.