Megégett szív 12. rész – Tánc és vágy

 

–Ezt nem hiszem el! – mérgelődött Gabi a táncterem közepén, miközben a nagy nehezen beszervezett koreográfus unottan nézte az óráját, neki mindegy volt, hogy van tanítvány vagy nincs. Bár egyben kíváncsi is volt, hogy ki az a fiú, aki miatt a Krabiszky lány mindent felforgat. Kripovszki Kázmér keze alatt már sok botlábú manöken jelölt megfordult, és arról volt híres, hogy ha vért izzadtak  a tanítványai, ő akkor is kihozta belőlük a legjobbat.
A szőke lány izgatottan toporgott, legszívesebben kirohant volna a kertbe, hogy beleüvöltsön a csendbe. – Sámson! Hol a fészkes fenében vagy, amikor már rég itt kellene lenned?  Persze ezt mégsem tehette meg, neki magabiztos vezetőnek kellett lennie, nem a kertben óbégatni. Mégis olyan szintre nőtt benne a feszültség, hogy amikor végre belépett a férfi, odalépett hozzá és lekevert neki egy csinos pofont.
Sámson egy pillanat alatt elkapta a csuklóját, mélyen a lány szemébe nézett, arcán egy izom sem mozdult, csupán annyit kérdezett:
–Ez is az oktatás része?
Gabi arcán a piros több árnyalata átfutott, mire nagy nehezen kinyögte.
–Ne haragudj, csak már ideges voltam, amiért nem jöttél időben.
–Meg kellett locsolnom a virágokat, elszáradnak ebben a nagy melegben.
–Minden diákomnak be kell tartani az időpontokat! A pontosság alapvető a mi munkánkban.
–Oké. Akkor hajnalban locsolok.
–Nem neked kellene csinálni a kertet, majd szólok Bandi bácsinak, hogy vegyen fel mást.
­–Felesleges! Megoldom. Na, akkor mit kell csinálnom?
–Hát fiacskám –, nézte végig Kázmér az izmos férfit – táncikálni fogunk.
Sámsonnak felszaladt a szemöldöke. Azzal a lehetőséggel azért számolt, hogy fel kell mennie a kifutóra, de táncolni?
–Na, gyerünk! Gatyára! – viccelődött a koreográfus. Gabi a háttérben pukkadozott. Tetszett neki a szituáció, különösen, hogy most látta először grimaszolni Sámsont.
A kertészfiú vonakodva, de nekiállt öltözni, míg Kázmér le nem állította.
–Fiacskám, ez itt nem sztriptíz, ott kell öltözni – mutatott a szomszédos szobára.
Gabi kissé elhúzta a száját, mert ő szívesen végignézte volna a férfi vetkőzését. Arra gondolt, hogy ezzel a testtel még chippendale fiú is lehetne belőle. Elképzelte, hogy csak neki táncol, és a forró testük összeér. Nagyot sóhajtott, és ismét magára haragudott. Mi ő? Egy csitri, aki álmodozik? Hiszen nem is ismeri Sámsont, még jóformán két értelmes mondatot nem beszéltek. Gondolatait csak az tudta visszatéríteni, hogy visszatért a kertészlegény, és már nem is tűnt annak. A fehér atléta megmaradt, a kopott farmert egy bemelegítő nadrág váltotta fel, amely a könnyebb mozgáshoz elengedhetetlen volt.
Gabi agyán azonnal átsuhant a gondolat. – Légies mozgás?  Úristen! Már az elején elbukunk! – csavargatta idegesen a haját, ahogy Kázmér a tükör előtt mutogatni kezdte a lépéseket.
Sámson nézte, hogy mit bohóckodik a fickó, majd rávette magát és pontosan leutánozta a lépéseket. Nem csak a szőke lánynak esett le az álla, de a koreográfusok gyöngye is elismerően bólogatott. Ki nem nézte volna a fickóból, hogy egyetlen normális lépést is tud tenni, de ahhoz képest egész jól mozognak a lábai.
Kázmér a szokásostól eltérően nem egy-két óra oktatást vezetett le, hanem egészen négy órahosszáig egzecírozta Sámsont, aki meglepően jól bírta a kemény kiképzést.
Az már kevésbé ment jól neki, amikor a mozgását, járását igyekezett a tánctanára igazítani.
–Tessék elfelejteni ezt a parasztos menést! – parancsolt rá Kázmér, de Sámson nem hagyta magát.
–Ha már egyszer az vagyok! Egy parasztlegény.
Még Gabi is felpattant, bár eddig nem szólt bele a tanításba, de nem bírta tovább.
–Nem! Te egy csillag vagy! – emelte fel a férfi állát. – Neked felfele kell nézned, mert te vagy a legjobb. Tökéletes a tested, szép az arcod, istenien vonzó vagy! – sorolta fellelkesülten, teljesen elfelejtkezve arról, hogy Sámson más, mint a többi tanítványa.
Abban a pillanatban, ahogy leesett neki miket is mondott. az arca tűzpiros árnyalatot vett fel. Sámson finoman elmosolyodott, a rúzsvirág képe jelent meg előtte, és a növény másik neve is eszébe jutott: Szégyenlősvirág. Éppen előző nap csodálta meg az üvegházban a virágba borult szépséget.  Ugyanolyan volt Gabi is, feltűnő vörös színű, és ahogy lesütötte a szemét szemérmes virágszállá változott.
–Annyira azért ne dicsérjük a fiatalembert, mert még elbízza magát – vágott közbe Kázmér, bajusza alatt mosolyogva.
–Ó, én csak önbizalmat akartam adni – nézett fel Sámsonra, akinek a szája sarkában ott maradt egy pici halvány mosoly, úgy nézett a lány szemébe. Gabi szédülten vonult vissza a terem túlsó sarkában levő székéhez.
–Meg kellene nyílni a földnek, vagy valaminek a fejemre zuhanni, mert ez már annyira durva! Mintha én udvarolnék Sámsonnak. Miért nem tudok úgy tekinteni rá, mint bármelyik hallgatóra? Hogy én mekkora idióta vagyok! – morogta magában.
***
Sámson hanyatt feküdt a fűben, végre egy kis nyugalomra talált. A kastély kertjére is ráborult az este, csupán a kerti lámpák fénye világított, valamint az égen ragyogó csillagok. Sámsonnak a háta közepe sem kívánta az egész hercehurcát, ami körbevette, bár egy kicsit kezdte élvezni, hogy a középpontban van. Egész eddigi életében csak háttérbe volt szorítva, mindig más volt a fontos. Most egy egészen más világba csöppent, és megpróbálta a legjobbat kihozni belőle. Meg akart felelni Gabi elvárásainak, bizonyítani, hogy erre is képes. Fura érzései voltak a lánnyal kapcsolatban. Tiszteletben kellett tartania, hogy a főnöke, de mégis csak azt a lányt látja benne, aki levetette magát a tetőről egyenesen a szénakazalba. Elmosolyodott, ahogy eszébe ötlött a lány kalimpáló lába, a tarka szoknya alól kivillanó fekete csipkés bugyija, és a riadt tekintette, ahogy kiemelte a traktor hátuljából. Tényleg komikus helyzet volt. Az elmúlt évek alatt, egész pontosan az Edinával való szakításuk óta most esett meg először, hogy egy nőben nem csak szex-tárgyat látott, hanem valami egészen mást. Bár a szíve egyáltalán nem éledt fel, csupán megfogta Gabi gyámoltalansága és egyben vagánysága. Nem is tudta eldönteni pontosan, hogy szánja vagy felnézzen rá.
–Alszol? – térdepelt le Gabi a csukott szemű férfi mellé. Sámson lassan, nagyon lassan nyitotta ki a szemét, hogy tengerkék pillantását a lányra emelje.
–Nem. Éppen rád gondoltam.
–Rám? – öntötte el az arcát a pír.
–Igen. Most is leugranál a kedvemért? Mondjuk onnan – mutatott fel a fejük fölé tornyosuló öreg kőrisfa ágára.
–Nem is miattad ugrottam le! – pattant fel Gabi mérgesen, de Sámson elkapta a kezét és visszarántotta a fűre.
–Csak vicceltem, nem kell azért felkapni a vizet – cirógatta végig a lány karját
Gabi lélekben végigjárta a poklok poklát. Megtudta, hogy rá gondolt Sámson, majd gúnyolódott vele az ugrás miatt, most meg a karját simogatja! A teste olyan bizsergésbe kezdett, hogy legszívesebben azonnal a férfi karjába vettette volna magát. Durcás arccal húzta el a karját. Sámson arcán egy enyhe mosoly suhant át, ami azért nem kerülte el Gabi figyelmét. Hiszen csodaszámba ment a férfitól még egy ilyen aprócska kis mosoly is.
–Hülye vicceid vannak! – húzta el a száját a férfira nézve.
–Gyere! Nyújtózz el a fűben, innen jól látszanak a csillagok. Mintha az Istennek vidám kedve volna ma este, és gyöngyökkel szórta volna tele az eget.
–Nem tudtam, hogy egy poéta veszett el benned, hiszen te egy kőszobor vagy! – csipkelődött a lány, pedig legszívesebben kiugrott volna a bugyijából. Mitől lett hirtelen ilyen romantikus? Lehet, hogy ő is érez valamit irántam?– pislogott a férfi felé, aki rövid ideig csendben bámulta az eget.
–Nem voltam mindig ilyen – tört ki hirtelen belőle az őszinteség, majd gyorsan el is hallgatott.
–Mi történt?
–Nem fontos.
–Mégis, mi lett veled, hogy ilyen lettél?
–Megégett a szívem.
–Megégett? – nevetett fel a lány. – Tudod, te hány embernek ég meg a szíve, mennyien csalódnak?
–Az enyém más volt – állt fel Sámson és szó nélkül magára hagyta a lányt.
Gabinak a szája is tátva maradt, és egy hang nem jött ki a torkán, csak meredten bámult a távozó férfi után.

 

Vélemény, hozzászólás?