Megégett szív 7. rész – Gabi

A fehér jaguár oldalán táncot járt a napfény, miközben utasának világosszőke haját aranyfénybe vonta. A nő nyugodt arccal ült a kormány mögött, a legbelül motoszkáló nyugtalansága ellenére. Gabi a távirányítót a kovácsoltvas kapura irányította. Míg a kapu lassan araszolva kitárult előtte, szemével végigfutott az elébe táruló látványon. Igazából sosem tudta megunni.
A hosszan végigfutó bejárót szabályos téglalapokként fogták közre a méregzöld sövények, szigorúan az út végén álló kastélyra irányítva a tekintetett. Krabiszky kastély, így hívták. Bár csak jóindulattal lehet kastélynak hívni, inkább csak egy kisebb kúria – mosolygott magában Gabi az ősei lakhelyére tekintve.
A kastély barokk stílusával, az 1700-as évekből, igazán impozáns épület volt. Cirádás falai, apró szobrai talán túl soknak tűntek az egyszerű kifinomult stílushoz szokott lány számára. Gabi mégis erősen kötődött a jelenlegi otthonához, bár nem ott nőtt fel, de sok-sok nyarat felidéz benne. A háború után államosították a kastélyt, a nagyszüleinek csupán a cselédház jutott. A nemesei Krabiszkyk elfoglalhatták az egykori szolgáik otthonát. A két öreg már nem érte meg azt, amikor a nemesi kúria ismét a család tulajdonába került. Gabi kislányként Ausztriában élt, de minden adandó alkalommal hazatérhetett a nagyiékhoz. Most is a legkedvesebb számára az öreg cselédlak, amely ma már vendégházként szolgál.
Lassan araszolt a fehér cabrio az épület felé. A két oldalt elterülő zöldellő park az éppen nyíló virágözönnel nyugalmat, békét sugárzott. A kert tökéletes pompája szakértő kezekre utalt, annak ellenére, hogy egy hónappal azelőtt a gaz kezdte átvenni az uralmat. Bandi bácsi, az öreg gondnok nem bírta már erővel, és hát adjuk meg, szakértelemnek is híján volt. Most örül, hogy hallgatott az öregre, és rábízta az új kertész felvételét, amíg ő távol volt. Elégedett az eredménnyel, jól választott az öreg Bandi.
Gabi a nagy szemlélődésben majdnem nekihajtott a terasznak, ijedten fékezett az utolsó pillanatban. Még nem szállt ki az autóból, kicsit megriadt az előző figyelmetlensége miatt, le kellett nyugodnia. Csöndben élvezte azt a békességet, amelyet a kert árasztott magából.
Felnézett az előtér tetején pihenő kis szoborra. A békésen alvó lány hátára angyalszárnyakat faragtak, így mindenki csak kisangyalként emlegette, de Gabi pontosan tudta, nem az, akinek gondolják. Ő volt Áfra, a kleptomániás lány. Kissé összeborzongott, a gyermekkori mesékre gondolva.
Áfra a kastély kísértete, ha valami eltűnt, azt mind az ő számlájára írták.
A legenda szerint egykoron a kastélyban élt. Fiatal, alig tizenhat éves leányzó volt, akivel gyakran megesett vendégségben, hogy egy-egy szép formájú ezüstkanalat vagy apró kis tárgyakat a zsebébe süllyesztett.  Bár igazán nagy értéket sosem lopott, mégis megvádolták egy szív formájú gyémánt ellopásával, amit igencsak a szívére vette, és kiugrott a padlásszoba ablakán. Ez nem is lett volna olyan nagy baj, hiszen csak egyszintes az épület, ha nem egy méretes kődarabra zuhan, amely azonnal szétzúzta a fejét. A sors fintora, hogy halála után néhány nappal előkerült a gyémánt, amit nem is Áfra lopott el, így azóta kísért a házban.
A szomorú legenda ellenére mégis ő lett a Modell iskola és ügynökség jelképe. Ez volt Gabi büszkesége, élete értelme.
Valamikor ő is sikeres manöken volt. Ám nagyobb lehetőséget látott abban, hogy tanítson, és ő nevelje ki a jövő sztárjait. Könnyedén tudta ezt megtennie, hiszen nemcsak a tisztességes nagyszülői örökség állt rendelkezésére, hanem az egykori modell karrierje is tekintélyes summával növelte bankszámláját.
Gabi mégsem elégedett az életével. Szomorúan konstatálta, hogy bár anyagiakban nem szenved hiányt, a magánélete romokban hever.
Egy hónappal ezelőtt ő volt a világon a legboldogabb ember, hiszen az jegyezte el, aki minden szempontból tökéletesen megfelelt neki. Ádám igazán vonzó férfi volt, bronzbarna bőre, izzó fekete szeme, tökéletes eleganciája vonzotta a női tekinteteket. Ő mégsem ezért szeretett bele. A férfi kifinomult ízlése, könnyed laza természete, a munkája iránti elhivatottsága el tudta varázsolni, és az már csak hab volt a tortán, hogy ő is a modellszakmában tevékenykedett.  Így is ismerkedtek meg, nagyon hasonló volt az életpályájuk.
Gabi már tudja, hogy vak volt, és csupán egy eszköz a vőlegénye palettáján. Csupán arra kellett, hogy megszerezze az ő kapcsolatait, és ezzel majdnem le is sodorta a pályáról. Szerencsére hamar rájött, szakítottak, és most úgy érzi összeomlott a világ. Magára maradt, egyedül a nagyvilágban.
– Gabika! Valami baj van? – az idős nő aggódva lépett közelebb a maga elé meredő lányhoz.
A szőke lány azonnal magához tért a gondolataiból.
– Semmi baj, Irma néni – mosolygott Bandi bácsi feleségére.
A két kisöreg, már a nagyszülei életében is a kastélyban voltak. Az öreg volt a gondnok, kertész és mindenes, Irma néni pedig a szakács, de mára már átvette az egész ház vezetését. Gabi tökéletesen megbízott benne, különösen azért, mert kicsit a nagymamájára emlékeztette.
Az ő nagymamája mindig elegáns asszony volt, sokat adott a divatra, ugyanakkor a konyhában is ügyesen elboldogult, ahogy Irma néni is. Gabi kicsit elhúzta a száját.
Bezzeg ő! Neki még egy tea megfőzése is gond.
– Akkor jó – bazsalygott az asszony. – Vendéged van, drágám. A kék szalonban vár rád.
– Vendég? Ki az? – nézett elképedve a nénire, különösen a kék szalon hallatára. Ritkán használták azt a helyiséget vendégfogadása, mert ő a saját előszobájának tekintette, mivel onnan nyílt a hálószobája és az irodája is. Amúgy is olyan fellengzős volt szalonnak nevezni az alig húsz négyzetméteres helyiséget.
– Nem árulhatom el! Megtiltotta – nézett huncutul a szőke lányra, majd sietősen visszaszaladt a konyhába, nehogy mégis elkotyogja a vendég kilétét.
Gabi idegesen kapta fel a táskáját a cabrio hátsó üléséről. Rosszat sejtett. 
A tágas előtérből egyenesen a kék szalon  nyitott ajtajára esett a tekintette, ahol az egyik fotelben kényelmesen üldögélt a vendége. Háttal ült, de a lány azonnal felismerte.
Gabival megfordult a világ, térdei megremegtek, és csupán egy hajszál választotta el az összeeséstől.
***
Ádám gondosan igazgatta a fehér vászonnadrág ráncait, tökéletes egyensúlyban kellett lenniük mindkét térdén. A precízsége, a mindig tökéletes kinézete vitte előre a pályán. Ez volt az élete, a kifutó. Hiába cikizték egykori barátai azzal, hogy egészen nőies lett, nem érdekelte. Céljai voltak, amiért bárkit, bármit feláldozott volna. Így nem volt nehéz megválni egykori haverjaitól sem. Őket egyáltalán nem sajnálta, ám Gabi elvesztése megviselte. Mégsem azért kereste fel, hogy visszaszerezze, egészen más volt a célja. A lány az útjában volt, nagyon is, ő volt az elsőszámú ellenfél. Ha valaki megakadályozhatta volna a feljebb lépésben, az csakis Krabiszky Gabriella, amit semmiképpen sem hagyhat!
Ádám az utóbbi években érezte, bármennyire is nehezére esett, hogy neki leáldozott. Fiatal kölykök kezdték átvenni a helyét. Szemtelen, gyerekképű tetovált suhancok. Mindez amellett, hogy a szakma nem vette jó néven a tetoválást, de ezek a kölykök így is felkapottak lettek, és a híres Stella Ádámot egyre kevesebbszer hívták. Titokban besurrant egy-egy bemutatóra.
Szét tudott volna robbanni, ahogy azok a pelyhes állú sihederek hanyagul lógó karokkal végigvonszolták girhes testüket a kifutón. Semmi tartás, vagy legalább valami kecsesség… Attól meg egyenesen falra tudott volna mászni, amikor sorozatosan elkéstek, semmibe vették a szakmát. Ám mégis ez adta az ötletet. Neki kell kinevelni a jövő modelljeit, ahogy Gabi is arra tette fel az életét. Ádám biztos volt benne, hogy ezt is jobban csinálja, mint egykori menyasszonya. És valóban, maga sem gondolta, hogy annyira jól fog menni a dolog.
Eleinte hatalmas ellenkezést váltott ki az egyedi stílusa, a katonás fegyelme, de lassan kezdte eléri a célját. Gabin keresztül sikerült a legjobb koreográfusokat, stylistokat, sminkeset megszerezni, sőt a kapcsolatai révén egyre több divatház érdeklődött a tanítványai iránt. Rendkívül büszke magára, hogy őmiatta kapták fel a katonás-stílust.
Neki lesznek a legjobb modelljei! Egyedüli veszélyt Gabi jelenti számára. Bármennyire kedvelte a lányt, talán még szerelmes is volt belé, most mégis le kell győznie!
***
Mély levegőt vett a szőke lány, minden erejével azon volt, hogy eltitkolja a feltörő érzelmeit. Bármennyire határozott nő volt, a kapcsolataiban gyenge kis madárkává vált, aki a szeretett férfi hatása alá tudott kerülni percek alatt. Már tisztában volt vele, hogy Ádám ezt nagyon is kihasználta. Ma sem tudja, hogyan tette meg akkor azt a lépést, amely a szakításukhoz vezetett. Hatalmas erőfeszítés kellett ahhoz, hogy kiadja a férfi útját. Mégis úgy gondolja, lezárta a kettőjük történetét, ám mégsem volt kétsége, hogy a rátőrő erős szívdobogás Ádámnak köszönhető.
– Helló, szépségem! – állt fel a férfi, szép lassan, hogy legyen ideje felkészülni. Bármennyire is igyekezett ráhangolódni a mondanivalójára, még nem érezte elég magabiztosnak magát. Nem akarta kimutatni izgatottságát, amit egyáltalán nem a lány váltott ki, inkább a terve, a jól kigondolt, vagány elképzelése.
Hanyag eleganciával dobta a vállára a vakító fehér zakót, amely még jobban kiemelte napbarnított bőrét.
– Helló! ­– pirult el Gabi minden igyekezete ellenére. Ádám szeme nem kerülte el a lány arcszínének változását, melyet egy elégedett mosollyal nyugtázott. Két hosszabb lépéssel a lány előtt termett, és mielőtt annak ideje lett volna tiltakozni, szájon csókolta.
Gabi riadtan lépett hátra kezével távol tartva magától a férfit, aki pimaszul vigyorgott az arcába.
– Mit akarsz tőlem? – nyögte ki idegesen Gabi.
– Üzletet akarok ajánlani neked – próbálta finoman eltolni a lány kezét, hogy közelebb férkőzzön hozzá. Úgy gondolta, ha megint megcsókolja, a testi vágyait felkorbácsolhatja. Ha ágyba tudná vinni, mindjárt könnyebb lenne a tervét megvalósítani. De Gabi ellenállt, a kijárat felé hátrált.
– Miféle üzletet? Nekünk nincs semmi közünk egymáshoz.
– Talán mégis van – vágott bele meggondolatlanul a mondandójába Ádám, pedig azt tervezte, hogy előbb felkészíti a lányt. – Az iskola.
– Nem értelek – engedte le meglepetten a kezét a lány, arról is elfeledkezve, hogy Ádám kihasználhatja a lehetőséget, de az nem próbálkozott tovább.
– Van egy ajánlatom. Átveszem tőled a Modell ügynökséget az iskolával, épülettel együtt – vágott egyenesen a közepébe, egy csöppet sem kímélve egykori menyasszonyát. Gabi elsápadt, levegőt is alig kapott.
Ádám arra gondolt, hogy mégiscsak jó a stratégiája, a hirtelen támadás, az ellenfélnek nincs ideje átgondolni, ám a lány nem adta meg magát olyan könnyedén.
– Mit csinálsz?!
– Megveszem a cégedet.
Gabi egy ideig értetlenül nézte a férfit, majd hangos kacagásba tört ki.
– Miért adnám el neked, vagy bárkinek is?
A férfi arca nyugodt maradt, egyetlen arcizma sem mozdult, úgy várta, míg a lány befejezi a nevetést.
– Mert nem érhetsz el egyetlen helyezést sem a Bell’uomo versenyen, ezért így is-úgyis be kell zárnod. Senki nem fogja a tanítványaidat átvenni, csődbe jutsz, kedvesen.
– Már miért ne nyernének a tanítványaim? Tavaly is helyezettek voltunk. Ugyanazokkal indulok, így simán fog menni minden. Igenis van kereslet a modelljeimre, hiszen ezt te is tudod!
– Á,á! – rázta a fejét a férfi kaján vigyorral a szája körül. – Ők már nem indulnak veled, az én iskolám színeiben pompáznak majd, ráadásul igen rossz híred kezd terjedni a divatházak világában – gonoszkodott, és talán még egy kicsit élvezte is.
– Micsoda?! Ugyan már! Ki terjesztene ilyesmit? – fordult ismét pirosba Gabi arca, de, ez a sötétvörös árnyalat a harag pírja volt. Ráadásul az a szín még sötétebbé vált, amikor megsejtette, hogy mi történt. –  Elcsábítottad őket? És még rossz híremet is terjeszted?
Nem válaszolt Ádám, lehajtotta a fejét, de szája sarkában ott bujkált egy kisebb ördögi mosoly tudta, hogy ezt azonnal megérti a lány. Ez volt a célja. Sarokba szorítani, hogy semmilyen kiutat ne lásson. Teljesen biztos volt benne, hogy így megszerezte azt, amit akart.
– Nem! – sikította a szoba csöndjébe a lány, és hogy nyomatékossá tegye az elhatározását egy hatalmas pofont kevert le a férfinak. Ádám megingott a váratlanul kapott ütéstől, ám a következő pillanatban elkapta a lány karját, a szoba falának nyomta, úgy sziszegte az arcába.
– Hatheted van a versenyig, utána úgyis el fogod adni, és sokkal olcsóbban, mint amennyit most ajánlok neked– nézett farkasszemet Gabival, aki már nem az a rémült madárka volt, mint amikor megismerte. Kemény dac csillogott a szemében. Erőteljes rántással kiszabadult a férfi karjaiból.
– Tűnj el a házamból, és soha többet ne tedd be ide a lábad! – üvöltötte torkaszakadtából. A szokatlan erőteljes hangra rémülten szaladt be a néni.
Ádám nem hátrált, továbbra is meredten nézett a lányra, mintha szuggerálná. A férfi a pofon miatt érzett sértődöttsége gyorsan lecsillapodott, és gyorsan taktikát váltott. Arca megenyhült, szerelmes szemekkel tekintett a lányra. Az idők folyamán egészen jól meg tanulta használni a delejes pillantását, amivel elég sok modellt levett már a lábáról. Bár Gabi sosem jött rá a félrelépéseire.
–Ugyan, édesem, te is tudod, hogy ez mindkettőnknek jó lesz. Újra kezdhetnénk, és a mienk lenne a világ legcsodálatosabb esküvője. Tudom, hogy mindig ez volt a nagy álmod.
Gabi erőteljesen rázta a fejét.
–Felejtsd el! Sem az iskola és én sem leszek a tied! Fél éven belül férjhez megyek, de nem hozzád!
–Nocsak! Máris találtál helyettest? – vigyorgott Ádám, mert egy szavát sem hitte el a lánynak. – Ki az a szerencsés fickó? – firtatta igencsak gúnyos hangon.
–Semmi közöd hozzá! Vedd úgy, hogy hat hét múlva a versenyen legyőzlek, és mához fél évre hivatalos vagy az esküvőmre – hadarta a szőke lány, és szinte ugyanabban a pillanatban rájött, hogy lehetetlen dolgot talált ki.
Ádámból olyan elementáris erővel tört ki a röhögés, hogy még az öreg falak is megremegtek.
Az idős asszony az ajtóban toporgott, kínosan tekingetett hol egyikre, hol a másikra. Attól amit Gabi mondott egyenesen tátva maradt a szája. Csak arra tudott gondolni, hogy elment a lánynak az esze, vagy valamit eltitkolt előtte. Idegesen pattant Ádámhoz, és könyökénél fogva rángatta az ajtó felé. A férfi arca már vörös volt a nevetéstől, és a levegőt is kapkodta, miközben könnyeit törölgette.
Hogy fulladnál meg! – morogta Gabi, és gyorsan hátat fordított. – Mekkora marha vagyok! Hogy mondhattam ilyen baromságot! – Két kézzel a falnak támaszkodott, és ahogy meghallotta az ajtó csapódását, erőteljesen a falba verte a fejét.
–Jaj, kislányom! Mit csinálsz?! – rohant be a néni.
–Semmi baj! Most inkább magam maradnék, Irma néni.
–Jaj, jaj! – sopánkodott az idős asszony, de szófogadóan kiment a szobából.
Az eddig megjelent részek itt olvashatóak

Vélemény, hozzászólás?