Megégett szív 9. rész Válaszút

Talán egy óra is eltelt mire lenyugodott, hogy már tiszta fejjel átnézze a kertész iratait.
Az első, ami megfogta a név volt. Sámson. Úgy vigyorgott, mintha a főnyereményt nyerte volna meg. Körbe tudta volna röpdösni a szobát, már ha lett volna szárnya. Arra viszont nem vette rá magát, hogy körbeszaladja a szobát, pedig azzal biztosan levezette volna a hirtelen rátörő izgatott feszültséget. Csak egy dologra tudott gondolni. A kertészét az isten is arra teremtette, hogy az ő topmodellje legyen, és lesöpörje Ádám egész kompániáját, azokkal együtt, akiket tőle csalogatott el. Igen, talán az bosszantotta a legjobban, hogy egykori vőlegénye tőle csábította el a legjobb tanítványait. Fellobbant benne a bosszúvágy, és az önelégült magabiztosság, hogy ezzel a Sámson nevű férfival tarolni fog!
–Hm! – lapozta tovább az önéletrajzot. – Csak huszonkét éves?És már ősz hajszálai vannak? Vajon min ment keresztül? Vagy csak ilyen korán őszül? Igaz, jobb, mintha kopaszodna! – nevetett fel halkan. Kintről ajtócsapódás hallatszott, amitől összerezzent, és gyorsan visszadobta a fiókba az iratokat. Nem mintha bárki is megszólhatta volna érte, hiszen mégiscsak ő volt a kastély tulajdonosa, egyben a kertész munkaadója is.
– Gabi! – a kintről felhangzó férfihang térítette magához. István a könyvelője volt az. Gyorsan kirohant a fürdőszobába, hogy a maradék fűszálakat is kifésülje a hajából, nehogy félreérthető legyen.
István, nemcsak a könyvelője volt, hanem jó barátja is. Ő mindig visszarángatta a földre, ha nagyon elszálltak a gondolatai, így talán most is a legjobb időben érkezett.
***
– ­Megőrültél?! – nézett elképedve István a kipirult, izgatott lányra. – Egy senkiből akarsz sztárt csinálni?
A férfi nehezen akarta elhinni, hogy a mindig megfontolt nő ilyen butasággal álljon elő. Kertészből topmodellt csinálni?!
– Gyere! Nézd csak meg! – rángatta az ablakhoz a szigorú arcú könyvelőt. 
A férfi nézte a kinti látványt, de számára nem ugyanazt jelentette, mint a szőke lánynak. Gabi a leendő topmodellt látta, míg István csupán egy másik férfit. Igaz, az valóban izmosabb volt az átlagnál, de semmi más különlegeset nem talált benne.
– Nézd Gabi, azt látom, hogy a pasi jól néz ki, bár én inkább a nőkhöz vonzódok – nevette el magát ­–, de kétséges, hogy egy kertészből hat hét alatt egy kifutó csillagot varázsolsz.
– Jaj, ne a melóst lásd már benne! Tanult a srác, és most felvételizett az egyetemre. 
– Hm – rázta a fejét a férfi. – Az én szakterületem a pénz, és a számok között élek. Nem értek a modellvilághoz, mégsem hiszem el, hogy ennyi idő alatt sikerülni fog. Tudom, hogy vannak olyan filmek, amiben ilyen csodák történnek, de inkább szállj le a földre! Kizárt, hogy az – mutatott a kert felé – benne lenne ilyesmiben. Add el az iskolát, és kezdj valami másba!
– Nem, szó sem lehet róla! –  szorította össze dacosan a száját, ő már eldöntötte, hogy nem adja meg magát olyan könnyedén. 
Még folytatódott volna a meddő vita, ha nem szólal meg a férfi telefonja.
Gabi továbbra is az ablakon át bámult ki a kastély udvarára, gondosan újra és újra felmérve a kertben munkálkodó férfi vonalait. Maga sem tudta, hogy vajon a szakmai érdeklődés, vagy valami más vonzotta. Közel a harmincadik évéhez sehogy sem illett a vágyakozás egy huszonkét éves férfi iránt. – Miért is lenne olyan sok? Hiszen csak hat évvel vagyok idősebb – motyogta magában, amitől egészen megrettent. Saját magával vitázott.
–Ejnye, Gabi! – szólt rá rosszallóan a könyvelő, aki értetlenül nézte az ablakra tapadó lányt. Ilyennek még sosem látta.
Gabi zavartan lépett hátra, arcára halvány pír telepedett. Úgy érezte István a gondolataiba látott.
– Jaj, ne már! Ne értsd félre! Csak azt néztem, milyen a mozgása. Szerintem, egész jól fog mozogni a kifutón is.
–Te komolyan megbuggyantál! Mondom, hogy az a fickó sosem fogja elvállalni! És ha mégis, akkorát fogsz vele bukni, hogy az isten sem rángat vissza az üzleti életbe!
–Be fogom bizonyítani! – szorította össze konokul a száját. Annyira eltökélt volt, hogy senki nem győzhette meg, és teljesen biztos volt benne, hogy egyedül Sámson a mentsvára.
***
Sámson megilletődötten állt a lány íróasztala előtt. Már ezerszer megbánta, hogy kötekedett Gabival, de akkor még fogalma sem volt arról, hogy ő a kastély tulajdonosa. Ki gondolta volna, hogy pont az a lány, aki gondolkodás nélkül leveti magát a tetőről. Azt hitte az egyik modell.
Most különösen dühös volt magára, mert teljesen biztos volt benne, hogy kirúgják. Pedig imádta a munkáját. Ott a Krabiszky kastély zegzugos útjain csak a kertnek, a növényeknek tudott élni. A fájdalmas múlt nem akart eltűnni, csak ha elvonult a világtól, és ez a hely tökéletes volt arra. Bár tudta, hamarosan vége lesz a nyugalomnak, ha megkezdődik az egyetem. Persze azt is alig várja, annyira bízik benne, hogy majd meg fogja változtatni az életét. Kitűzött egy célt, illetve nem is egyet. Elfelejteni Edinát, a múltját, és bebizonyítani, hogy többre viszi, mint az apja. Remélte, hogy a tanulás mellett a kastély kertjében is tovább dolgozhat, de az most már  csak remény maradt.
Gabi zavartan nézte a tétován toporgó férfit. Egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy ki van nagyobb kínban. A lánynak fogalma sem volt, hogyan kezdjen hozzá a mondanivalójához, de Sámson hamarabb szólalt meg.
–Most ki fogsz rúgni?
– Dehogy! Inkább van egy állásajánlatom számodra? Szükségem van egy modellre – szaladt ki a száján az elkapkodott mondat, pedig jobb lett volna apránként adagolni a kérést.
– Mire? – nézett Sámson elképedve a szőke lányra, de igazán meg sem mozdultak az arcizmai. Ő már lelkileg felkészült, hogy vége a jó kis munkájának, pedig mekkora kihívás volt a gaz lepte kertből gondozott parkot csinálni. Most meg valami ficsúrt akarnak belőle csinálni?
– Megpróbálom elmagyarázni – lépett közelebb Gabi. Alig fél fejjel volt magasabb a férfi, és a lány tűsarkúja ezt a különbséget is majdnem kiegyenlítette, így egyenesem a szemébe nézhetett. A mélykék szempár semmit nem árult el, hűvösen pillantott vissza. Gabi finoman Sámson vállára tette a kezét. Megpróbálta elkerülni, hogy ez a mozdulat lekezelő legyen, de mégis megrezzent a férfi válla. Gabi riadtan kapta el a kezét, fogalma sem volt, hogy mit csinál. Tulajdonképpen, a szakmájából adódóan is tudnia kellene, hogyan viselkedjen a férfiakkal, a tanítványaival. Most mégis félénk kislányként pislogott a férfira, akinek az arca továbbra is rezzenéstelen maradt. –Mint egy kőszobor – meredt rá a szőke lány. Teljesen elállt a szava, bizonytalanná vált. – Vajon tényleg ez a megoldás? 
Egy rövid ideig egymásba forrt a ház asszonyának és alkalmazottjának pillantása. Gabinak csak forgott az agya, mint egy propeller, szerencsére nem hangosan, mert akkor Sámson igencsak érdekes dolgokat tudhatott volna meg.
Gabinak néhány másodperc alatt egy komplex stratégiai terv futott át az agyán. Persze a végeredmény ugyanaz lett, ami már a kezdett kezdetén volt. Szüksége van a férfira, nélküle elveszett. Bár meglehet, vele még jobban elbukhat. Ezt a lehetőséget is számba kellett vennie.
Nem volt más választása, folytatnia kell. Igazából az zavarta a legjobban, hogy semmilyen érzelmet nem fedezett fel a kertész arcán. – Így elég nehéz lesz kitalálni, hogy mire gondol!
–Nézd, te alkatilag tökéletes vagy a célomhoz – pirult el egy pillanat alatt, hiszen ez totál félreérthető volt. – Nem, ne értsd félre, csak szakmai szempontból. Néhány hét alatt betanítanálak, és egy igen színvonalas versenyen be is futhatnál. Sok pénz, nagyon sok pénz van ebben a szakmában. Én nem kérek egy fillért sem a tanításért, csak segíts nekem megnyerni a versenyt. Annyi pénzed lesz, hogy nem kell többet a kertet túrnod, még az egyetemet is tudod belőle fizetni – hadarta a lehetőségeket egy szuszra. Tudta a nagy jövedelem említése az mindig beválik, a pénz nagy úr. Ám nem Sámson számára, bármilyen érzékletes is volt az előadás, csak egyetlen szó lehetett a válasz.
– Nem.

 

Vélemény, hozzászólás?