Meglátni és megszeretni 1. rész Megbabonázva

 

Ofélia Garza a mexikói luxus prostituált, tökéletesen tud bánni a férfiakkal, pontosan tudja, hogy mit akar. Az életébe nem fér bele a szerelem. Vagy mégis?

 

“Egészen jól megélt ebből a munkából. Mégis amikor visszatért Chiuahuába mindig megkönnyebbült, ott volt a béke szigete, a szeretett. Imádta, hogy nem a luxus prostit, a kitartottat látták benne, hanem tisztelettel tekintettek rá, mint dolgozó nőre.

A szomszédok, mind-mind férjet kerestek számára, de neki egyik sem kellett.

Ám, egyszer-csak Gerardó betoppant az életébe. Ma is előtte van a kép, ahogy ott álltak szemben a zöldséges pult két oldalán, egymástól alig egy méterre. Mintha elvarázsolták volna, nem bírta levenni a szemét a jóvágású férfiról. A fehér póló rásimult a férfi felsőtestére, jól kiemelve izmos vállát, amelyre Gerardó hanyagul feldobta világoskék zakóját. Bőre világosabb volt a helyiekénél, de mégsem olyan, mint a környéken lézengő turistáké.

Fekete haja vállát verdeste. Ofélia számára kissé túl hosszúnak is látszott, de minderre már nem is figyelt, amikor a férfi leemelte sötét napszemüvegét.

A lány egy pillanat alatt azt érezte, hogy megbabonázták. Olyan tengerkék szemek pillantottak rá, mint amikor a hold fénye bevilágítja az óceán vizét. Apró fények cikáztak az igéző szempárban, mint megannyi tűzbogár a mexikói éjszakában.

Ofélia csak állt, képtelen volt megmozdulni. Teljesen zavarba jött.

Még soha nem történt meg, hogy annyira idiótán viselkedjen. Mindig pontosan tudta, milyen pillantások szükségesek a férfi behálózásához. Volt, akinek elég volt egy mosoly vagy egy szemérmes pislogás, netán egy szexi szemvillanás. A cél érdekében mindent bevetett. Akkor pedig csak azon gondolkodott, hogy mennyire szép az a férfi! Biztosan külföldi, hiszen egyáltalán nem látszott mexikóinak. Először esett meg vele, hogy valakire ne úgy tekintsen, mint lehetséges áldozatra.

Ami mégis megzavarta, hogy az idegen szája sarkában sejtelmes mosollyal szintén őt szuggerálta. Megszokta, hogy megnézik a férfiak, de ahogy ő nézett rá…  A lába teljesen lecövekelt, és igen erősen kellett koncentrálnia, hogy megtudjon moccanni.

Feszülten rakta kosarába az avokádókat, majd sietve dobálta rá a hagymát, koriander zöldet, a csili paprikát sem válogatta, mint máskor.

Egészen megijedt az érzéseitől, gyors léptekkel közelítette meg a pénztárt. Nem kellett hátranéznie, a zsigereiben érezte, hogy követi a férfi. A kassza után majdnem futva tartott a közeli buszmegállóba.

– Senorita! – szólalt meg hamarosan, közvetlenül a háta mögül a kellemes bariton hang. – Elhagyott valamit.

Kíváncsian fordult meg, vajon miféle trükköt talált ki a férfi, hiszen teljesen biztos volt benne, hogy semmit sem hagyott el. Gerardó kezében egy szál sárga rózsa volt, amit egyenesen felé nyújtott. Akaratlanul is elnevette magát.

– De én nem is vettem virágot.

– És az mi a kosarában? – mutatott egyenesen a karjára.

Elképedve pillantott le a kosarára, illetve az abban heverő sárga rózsacsokorra. Szavak nem jöttek az ajkára.

Gerardó mosolyogva helyezte a  a kezében tartott virágot a rózsacsokorra.

Ő pedig képtelen volt megszólalni.

– Minden jót, senorita!

Mint egy sóbálvány állt, miközben némán nézett a titokzatos férfi után.”

Egri Zsanna: Bűnös angyalok

Akciós áron megvásárolható

Vélemény, hozzászólás?