Szerelmes gyilkos 4. rész

Előző nyom: Gabi ajkán bordó rúzs van, de a táskájában vörös színű.

4.rész

–Helló! – libbent be az ajtón egy szőke fiatal nő, kezében egy kisebb paksamétát lengetve.  – Gyorsak voltunk. Itt van a helyszíni szemle jegyzőkönyve.
–Ó, de jó! –kapta ki Zsolt a kezéből a frissen gépelt lapokat. – Kösz, édes! – mosolygott a távozó nő után.
–Édes? Házinyúlra vadászol? – bazsalygott Andrea.
–Ugyan! Térjünk rá a munkára, mert egy hétig sem végzünk – terítette az asztalra az anyagot. Mindketten elmerülten olvastak, miközben akaratlanul is közelebb került a testük. Mintha egyre melegebb lett volna a szobában. Andrea zavartan húzódott arrább, majd hangosan felnevetett.
–Te, ezek össze-vissza nyalták a poharakat! Még az üvegek száján is ott vannak az ajaklenyomatok, üvegenként legalább három.
–Az semmi! Láttad milyen nyomokat találtak a nyakkendőn? – röhögött hangosan Zsolt. – Rúzs és széklet.
–Pfuj! Mit csináltak ezek?!
Zsolt nem válaszolt, mert egészen más kötötte le a figyelmét.
–Nézd! Megjött a holtestekről a kép. Nézzük csak! –lapozott bele a jegyzőkönyvbe. – Csak egy kés van. A doki szerint is ugyanazzal a késsel végezhetek az áldozatokkal. Így biztos vagyok benne, csak egyetlen gyilkost kell keresnünk. Itt nekünk viszont négy gyanúsítottunk van.
–Érdekes! – vágott közbe Andrea. – egészen közel fekszenek az áldozatok, ráadásul egymással szemben. Mintha még halálukban is összetartoznának. Sőt! Fogják egymás kezét.
–Gondolod, hogy haláluk után elmozdították őket? – vakarta meg a fejét Zsolt.
–Nem tudom. Tegnap Valentin nap volt. Lehet, valamelyik agyament összetolta őket. Szólj át a helyszínelő csoportnak, hogy ők nem láttak-e erre utaló jeleket. Utána kezdjük meg a kihallgatást, és szerintem ezzel a Gabriellával indítsunk. Túl sok jel mutat felé. A rúzs színe... Ráadásul csak az ő táskáját látom a helyszíni fotón, és az egész viselkedése teljes zavarodottságra utal. Mint aki megjátssza magát.
–Igen, nekem is feltűnt a száján az a ronda bordó rúzs, de a táskájában mégis vörös van – mutatott a monitorra Zsolt, miközben füléhez emelte telefonját.
***
A szőke szépség feszélyezve lépett be a nyomozópáros irodájába.
–Krabiszky Gabriella? – nézett rá szigorú tekintettel Zsolt.
–Igen. Én öltem meg mind a kettőt – hadarta azonnal a vallomását.
A két nyomozó meghökkenve nézett rá.
–Miért tett ilyet?
–Mert az a kis ribanc kikezdett a barátommal.
–És Conor Malone mit ártott magának?
–Akadályozott a pályámon.
–És ezért meg kellett ölnie őket? – rázta a fejét Andrea, egy szavát sem hitte el a lánynak.
–Nagyon sokat ittam – fordult bíborvörösbe a lány arca.
–Hogyan végzett az áldozatokkal?
–Ö..Ö... Azt hiszem, Conort fejbe vágtam egy üveggel – hallgatott el egy rövid időre. – Úgy rémlik Alizt is ugyanazzal ütöttem meg. Mindketten a földre estek – tört ki a zokogás Gabiból.
Andrea és Zsolt egymásra néztek, némán rázták a fejüket, és vártak, míg lecsillapodik a gyanúsított.
–Miért van vörös rúzs a táskájában?
–Tessék?
–A száján bordó rúzs van, a táskájában pedig vérvörös.
–Ó! ­– kapott a szájához. – Ez nem az én rúzsom, csak próbálgattuk egymásét. Van ennek jelentősége?
–Nem – rázta a fejét Zsolt. – Még felteszek néhány kérdést, és utána átkísértetjük a fogdába.
–Börtönbe kell mennem?
–Nem, csak negyvennyolc órára bent tartjuk, míg tisztázzuk az ügyet. A bűnösségéről a bíróság dönt, amennyiben átadjuk az ügyét – válaszolt Zsolt.
Néhány általános kérdés elhangzása után elvezették a szőke lányt. Következett a barát, Sámson meghallgatása.
A férfi nyúzott arccal lépett be a szobába, száját összeszorította úgy nézett kihallgatóira.
Andrea szeme végigsiklott a férfi testén, akinek a halványkék ingje az éjszaka viszontagságai ellenére még mindig makulátlannak látszott. A széles váll, a dagadó izmok vonzották a szemet. Andrea szeme is pillanatok alatt odaragadt. A másodpercnyi mustra után Zsoltra tekintett, aki rosszallóan rázta a fejét, és azonnal belevágott a közepébe.
–Mesélne nekünk az elmúlt éjszakáról?
–Nem sok mindent tudok mondani. Nem szoktam inni, teljesen kiütött a pia, így nem emlékszem semmire sem.
–Akkor miért állította, hogy maga ölte meg a két áldozatot?
–Khm. Csak halványan emlékszem – helyesbített. Fejét leszegte és dacosan bámulta a szoba bal oldali szegletét.
–Megölt két embert, és csak ennyi? – szólt közbe Andrea. – Miért és hogyan tette?
A férfi felemelte a fejét és égszínkék szemével egyenesen a rendőrlány szemébe mélyedt. Andrea elkapta a tekintetét.
–Az a férfi, az a Conor sértegette Gabit. Dühös lettem, és nekiestem az ír fickó nyakának. Sajnálom, de az ital elvette az eszem, elfelejtkeztem az erőmről. Megfojtottam szerencsétlent – hajtotta a fejét a tenyerébe.
Zsolt elvigyorodott, de hamar visszafogta magát, és komolyságot erőltetett az arcára.
–És miért kellett megölni a lányt?
–Nem is tudom, alig emlékszem. Úgy rémlik, hogy hozzám vágta a cipőjét, meg kiabált valamit, nekem meg elborult az agyam, és ráborítottam az asztalt.
–Azt a nagy tölgyfaasztalt? – ámult el Andrea.
–És utána mit csinált? – faggatta tovább Zsolt.
–Azt hiszem, kimentem a konyhába, utána nem emlékszem semmire. Reggel a konyha padlóján találtak rám a rendőrök, és ők mondták, hogy Aliz is meghalt. Én öltem meg, azzal a nehéz asztallal – sóhajtott egy óriásit Sámson, és ismét a tenyerébe temetkezett.
A két nyomozó összenézett, Zsolt szája sarkában ott bujkált egy huncut mosoly.
–Nekem nincs több kérdésem. Egyelőre őt is küldjük a fogdába – intett Andrea felé. – Folytassuk a többiekkel.







 

Vélemény, hozzászólás?