Egyéb kategória bejegyzései

Keresd a kulcsot! – Nyereményjáték

Egy kulcsot rejtettünk el a Szív-titkok webshopban.

Egyszerű a játék: keresd meg melyik könyvnél  van a kulcs. A Szív-titkok-könyv facebook oldalán hozzászólásban írd meg a könyv címét, illetve a megtalálás időpontját is (pontos időt).

A kulcs nem állandó helyen található, folyamatosan vándorol, ezért szükséges a pontos idő jelzése is. (Pl.: Bűnös angyalok 10 óra 25 perc).

Ne másoljátok az előző hozzászólást, mert ha nincs ott a kulcs az adott időpontban (mert már elvándorolt), kiestek a játékból.

A nyeremények egy ötezer Ft értékű utalvány, amelyet a szerencsés nyertes kedvére elkölthet a Szív-titkok-könyv webáruházban.

A játék indul. 2017.08.18

Sorsolás: 2017. 09. 18

A játék szabályzatát itt találod:

Jó vadászatot!

Nyereményjáték szabályzat

Játékszabályzat

A Szív-titkok-könyv játékot hirdet a Szív-titkok-könyv Facebook oldalán az oldal felhasználói számára Keresd a kulcsot! címmel.

A Keresd a kulcsot játék időtartama: 2017. 08.18 – 2017. 09.17-ig

A játék menete: A résztvevő Játékosok a Szív-titkok-könyv webáruházban elrejtett kulcs képeket megkeresik, annak helyét (könyv címét) és a megtalálás időpontját facebook hozzászólásban közzéteszik.

A résztvevő Játékosok közül 2017. 09.18-án sorsolás útján választunk ki egy nyertest.

Kik vehetnek részt a játékban?

A játékon azon Magyarországon állandó lakhellyel rendelkező természetes személyek, felhasználók vehetnek részt, akik csatlakoztak a Szív-titkok-könyv Facebook oldalhoz.

Nyeremények:

1 db 5000 Ft, azaz ötezer Ft értékű, Szív-titkok-könyv webáruházban beváltható utalvány

A nyertest e-mailben/Facebook privát üzenetben értesítjük, amelyben a nyeremény átvételének pontos feltételeiről, helyszínéről és határidejéről is tájékoztatást kapnak. A nyertes által megadott személyes adatok hiányosságáért/hibájáért (pl. névelírás, email-cím elírás stb.) a (szervező neve) semmiféle felelősséget nem vállal.

Személyes adatok kezelése:

A játékban való részvételhez a felhasználó egyes Facebook-on megadott adataira van szükség, mely adatok az alkalmazás engedélyezésére való felszólítás előtt részletezve vannak a felhasználó előtt.

A nyertes a játékban való részvételével hozzájárul, hogy a Szív-titkok-könyv a nyertes személyi adatait és személyes jellegű információit (név, állandó lakcím) díjmentesen nyilvántartásba vegye és a jelen nyereményjáték lebonyolítása és dokumentálása céljára a jövőben is díjmentesen kezelje a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvényben foglalt célból, valamint marketingtevékenysége és a Nyereményjáték lebonyolítása és dokumentálása céljára. További harmadik személyeknek a Szív-titkok-könyv ezen információkat nem adja tovább. A Szív-titkok-könyv kötelezettséget vállal arra, hogy a résztvevők személyes adatait a hatályos jogszabályi rendelkezések betartásával kezeli.

Kik nem vehetnek részt a játékban?

A játékban nem vehetnek részt a Szív-titkok-könyv munkatársai.

A játék szervezője az esetleges hibás, valótlan regisztrációkért felelősséget nem vállal. Az előírttól eltérő formátumú regisztrációk helyességének elbírálására a jogot a játék szervezője fenntartja magának.

A nyeremények készpénzre nem válthatók.

A Szív-titkok-könyv fenntartja magának a jogot jelen Játékszabály módosítására illetve kiegészítésére.

NAIH szám bekérése folyamatban.

Ezt a nyereményjátékot a Facebook semmilyen formában nem támogatja, azzal összefüggésbe nem hozható.

This promotion is in no way sponsored, endorsed or administered by or associated with, Facebook.

 

 

Megégett szív 1-13. rész

Apró kis durranások hasítottak az éjszaka csöndjébe, akár a pezsgős dugó pukkanása a szilveszteri vigasságban. Az alvó városrész nyugalmát egyre hangosabb csattanások törték meg. A városszéli házak ablakaiban sorra gyúltak fel a fények. Az emberek gyülekeztek az apró kis patak partján, izgatottan figyelték az eseményeket, mint egy izgalmas esti filmet.
A lángok óvatosan bújtak ki a szétdurranó palák résein, a tűzcsóvák finoman pislogtak a csillagok felé, hogy a következő pillanatban a magasba törjenek.
Sámson felkapta a fejét, testén ideges rángás futott végig. A hirtelen felriadt férfi gondolatai nem találták az utat a valóság és az álom között. Görcsösen kapaszkodott a takarójába, mintha az megvédené a valóság rémségeitől. Hiába tiltakozott teste a kényszerű ébredés ellen, az ablakon át bevilágító lángok mágnesként vonzották a tekintetét.
– Edina! – üvöltött fel, miközben teste megfeszült, és mint egy kemény rugó pattant ki az ágyból.
Sámsont nem érdekelte mit rángat magára, csak az, hogy másodperceken belül az utcán legyen. Az utcai kapu hajszálhíján kiszakadt a keretéből, ahogy a fiatal férfi feltépte. A szíve iszonyatos tempójú ütemet vert a mellkasában.  Azt látta, ami még a rémálmaiban sem fordult elő. A patak túlpartján a jól ismert rozzant kis vályogház tetejét nyaldosták a lángok.
Sámson teste megfeszült, lelkében iszonyatos félelmet érzett, olyat, amit évekkel ezelőtt már átélt, és nem akarta, hogy megismétlődjön. Nem, nem akarta még egyszer azt az elviselhetetlen veszteséget!
Minden erejét összeszedve futott a kis híd felé. A lángok között ott van az a lány, akit mindennél jobban szeret. Ki kell hoznia abból a tűzkatlanból! Az nem lehet, hogy ott vesszen el a szerelme!
A túlparton bénultan állt meg az addigra már beomlott tetejű ház előtt. Percek alatt átfutott az agyán minden pillanat, amit együtt töltöttek Edinával, a legelső pillanatoktól kezdve.
***
A fóliasátorból csak úgy ömlött a forróság az amúgy is meleg külvilágba. Kint tombolt a kánikula, ám odabent a felemelt sátorfal ellenére is a pokoli hőség volt az úr. Sámson karján megfeszült az izom, ahogy a súlyos talicskát megemelte. Egy szóval sem panaszkodna a teher miatt, különösen, amikor látja maga előtt a vékony lányt, ahogy küzd a másik talicska trágyával. Bár az csak félig van, ám mégis óriási súly az alig tizenhat éves Edinának.
A lány zokszó nélkül tolja maga előtt a bűzölgő halmot. Hogy is merne szólni? A környéken semmi meló nincs, örült, hogy dolgozhat. Ez a nyári munka hozta a legtöbbet, a suli mellett alig volt ideje dolgozni.
Tántorgó léptei ellenére határozottan tartott a cél felé. Magas vékony lány volt, igencsak mutatós testtel megáldva. Bőre, a napsütés ellenére sem volt túl sötét, inkább tejeskávéra emlékeztette a háta mögött cammogó fiút. Edina derékig érő vastag szálú fekete haja szoros fonatban verdeste a hátát.  Meg sem kellett fordulnia, Sámson úgyis látta maga előtt a dacosan összeszorított bordó ajkakat, a hatalmas fekete szemeket, fölötte a szépen ívelt dús szemöldököt, ami nem durván volt vaskos. Sámson csak arra tudott gondolni, hogy Edina szemöldöke pontosan olyan, amely arra késztette a férfiembert, hogy végighúzza a száját rajta, és onnan már csak egy lépés megtalálni a puha ajkakat. Ám ezt senki nem merte csak úgy megtenni, mert a halk szavú lány nem igazán engedett senkit magához közel. Igazi egyéniség volt, kemény akarattal.
Sámson a szemével követte a lány mozgását, szíve szerint odarohanna, hogy segítsen, de a gazda nem nézi jó szemmel az ilyenfajta udvariasságot. Neki pedig sok szava nem igazán lehet, hiszen ő sem sokkal idősebb Edinánál. Egy hét múlva tölti a tizennyolcat.
Most is csak hallgat, és nézi a lány meg-megbicsakló lépteit, ahogy odaért a peckesen, karba tett kézzel ácsorgó gazda mellé. Edinának minden erejére szüksége volt, hogy ki tudja fordítani a nagy adag trágyát. Munkaadója nézte a teherrel kínlódó lányt, de esze ágában sem volt könnyíteni a munkáját, esetleg némi segítséget nyújtani.
Jóska gazda a hatvanas éveinek az elején jár, bár meg kell adni, meg sem látszott rajta.  Mindig fegyelemmel irányította az embereit, nem kivételezett egyikkel sem, így most is karba font kézzel nézte a lány esetlen mozdulatait.  Azért végigmustrálta a lány formás testét, nyelt is egy nagyot.
Megnyalta a szája szélét, és hirtelen mozdulattal belemarkolt a lány hátsójába. Szája elégedett vigyorra húzódott a feszes fenék érintésétől.
– Eressze el! – ordított fel Sámson. A megrakott taliga terhével együtt dőlt az oldalára. Csupán néhány lépés és az idősebb férfi arcába lihegett közvetlen közelről. A düh majd szétfeszítette a mellkasát. A sötétkék szempár rémisztő villámokat szórt Jóska gazda arcába, aki meglepetten lépett hátra egy lépéssel, ám mégsem hátrált meg.
– Mit akarsz kölyök?! – üvöltötte vérvörös arccal. – Nekem te ne mondd meg, hogy mit csináljak!
–Sámson, ne! – állt kettejük közzé a lány.
–Takarodjatok innen senkiháziak! – harsogta az öreg.
– Maga, maga… – húzta fel magát Sámson.
– Mi van? Mit akarsz – lökte el a vállánál fogva Jóska gazda, amitől a fiú megtántorodott.
– Sámson – rángatta Edina a kezénél fogva a kijárat felé. A fiú érezte, hogy követnie kell. Pontosan tudta, hogy a gazda erősebb nála, és a józan esze is egyre jobban kezdett felülre kerekedni. Fújt egyet, és elindult a lány után.
– A házam közelébe se merjetek jönni! Mert a kuvaszokat engedem rátok – üvöltötte a háttérből a gazda, miközben dühödten kapta fel a földön heverő vasvillát a menekülő pár után hajítva.
Sámson feljajdult az ütéstől, érezte, ahogy a villa hegye végighasítja vállát. Megtántorodott és térdre esett. Csupán néhány perc, és ismét talpon volt, csak a szeme villant a támadójára.
***
Összeszorított szájjal tűrte, hogy az apró kezek felitassák a vért a hátáról. Sámson megpróbált nem a fájdalomra figyelni. Becsukta a szemét, és mint mindig, amikor valami rossz érte, a múltat idézte fel. Ez csak a gyermekkora lehetett, akkor még minden olyan szép volt. A család, a tökéletes család, ez volt az övé. A játékos esték, a vidám párnacsaták. Mégis mindez pillanatok alatt véget ért, és csak fájdalmas űr maradt utána.
Tízéves agyába belevésődtek anyja szavai, és örökre megmaradtak a lelkében. Rosszabb napjain dühös volt a jósló szavak miatt. – „Kisfiam, te nagyon boldog és gazdag leszel. Olyan leszel, mint a bibliai Sámson, erős, büszke, és ha kell, küzdeni fogsz. Én majd ott fent, nagyon büszke leszek rád.” 
Ám sem a boldogság, sem a gazdagság nem akart rátalálni, csak túl hamar lett felnőtt.
Most pedig ott ül a kis erdőben egy kidőlt fa törzsén, a háta iszonyúan fáj, pedig az eléggé edzett már. Rendszeresen kapott rá az ostorral. Nem volt rossz ember az ő apja, csak akkor dühöngött, ha részeg volt. Sajnos ez egyre többször esett meg vele. Hiába könnyezett másnap a saját tette miatt, őt már nem tudta megengesztelni. Csak a harag gyűlt benne, amiért még mindig úgy bánik vele, mint egy gyerekkel. Hányszor elgondolta már, hogy mit fog tenni, ha végre felnőtt lesz a kora szerint is, erre már munkája sincs, így még rosszabb lesz. Egy perc nyugtot sem hagy majd neki az apja.
Felnézett a lányra, fura érzések keringtek benne.
Egészen kisgyerekkoruktól ismerik egymást, hiszen szemben laktak, csupán a patak választotta el őket. A patak, amely kettéosztotta az utcát szegények és még szegényebbekre. A déli oldal omladozó házai, szemetes, gyomos udvarai, szöges ellentétben álltak a másik part rendezett, szegényes kis portáival. A város széle volt, mégis olyan akár egy falu, mindenki tudott mindent egymásról.
Edina a szegénysoron élt. A család a környéken elég nagy hírnevet szerzett, és nem mondhatni, hogy a leghízelgőbbet. A lány apja nem csinált belőle nagy ügyet, hogy a saját lányait futtatja.
Azt is mindenki tudta, hogy Edinát rendszeresen megveri, amiért a lány megkötötte magát, és nem hajlandó a nővérei példáját követni. Azért is kellett dolgoznia, hogy legyen mit elkölteni az apjának a kocsmában. Minden keresetét odaadja, és mégis ütlegelés a jutalma. Az apja így akarja rávenni, hogy a két idősebb lány nyomdokaiba lépjen. Az örege hangoztatja is rendesen, a lányait az isten is arra teremtette, a férfiak vágyát elégítsék ki.
Ám Edina makacs lány.
Sámson dühös volt Edina apjára, de semmit nem tehettek.  A fiatal fiú úgy gondolta, hogy a lánnyal egyszerre lettek felnőttek, és igaz barátok. Akkor kezdtek együtt mászkálni, amikor neki meghalt az anyja. Amikor iskolába jártak mindig megvárta Edinát a kis erdő szélén. Az sem érdekelte, hogy a többiek kigúnyolták érte. Kinevették, amiért egy cigány lány a barátja, de ez sosem zavarta. Néha odadobott egy-két öklöset, ha túl sokat romázták a lányt, csak akkor kelt komolyan pártjára, amikor le is kurvázták.
Most együtt járnak dolgozni, és van egy titkos helyük is. A tanyától hazafele találtak rá a kis esőbeállóra, amely a közeli kilátóhoz látogató turistáknak készült, de csak nagy ritkán tévedt arra valaki. A mindennapi munka után egy rövid félóra, amit elloptak maguknak. Csak lógatták a lábukat a kopott padról, és hallgattak, vagy valami butaságon féktelenül nevettek.
Ám ez a barátság lassan egészen mássá alakult, ő már nem csak úgy tekint rá, egyre inkább a nőt, a vonzó nőt látja benne. Ez az érzés már igencsak megerősödött benne, és ez okozta ma is a dühös kirohanását. Annyira féltette a lányt, hogy elképzelni sem tudta, hogy más is hozzáérhet. Csak arra tudott gondolni, hogy mindenáron meg kell védenie a gazda mocskos kezétől.
***
Edina nézte a széles vállon végigfutó vércsíkokat, és a kezében vérrel átitatott zsebkendőt, legszívesebben lehajolt volna, hogy a szabadon maradt részeket végigcsókolja, talán azzal enyhíthetné Sámson fájdalmát. A képzelete szárnyra kelt. Bár még sosem volt férfival, de mindent pontosan el tudott képzelni. Nem egyszer halotta nővéreitől, hogy mi hogyan történik. Sokszor gondolt undorral a szexre, de ha Sámson széles mellkasára, karcsú derekára, és tűzben égő sötétkék szemére gondolt…
Megrázkódott. Erőt kell venni magán! Meg kell állítania a vérzést! Eszébe jutott, hogy még átöltözni is alig volt idejük, csak futtában cserélte fel a munkáskabátot a blúzára.
Egy pillanatig elgondolkodott, majd lekapta válláról a fehér vászonblúzt, pedig tudta, hogy otthon kapni fog érte rendesen. Tétova mozdulattal helyezte a fiú vállára, pontosan betakarta a vérző sebet.
Sámson egy mélyet sóhajtott, mintha nehéz súly lenne a vállán a könnyű kis textildarab.
– Jaj, nagyon megnyomtam a sebed? – hajolt előre a fiúhoz.
Sámson szeme elkerekedett az elébe táruló látványtól. Edina topja minden részletét kiadta a lány mellének. A fiú nagyot nyelt.
– Á, á dehogy! Már sokkal jobb – fordult el zavartan, mielőtt Edinának feltűnne, hogy képtelen levenni a szemét a kemény, formás mellekről.
– Akkor jó – pattant Edina a fatörzsön ücsörgő fiú elé, hogy megrója –, de tudod, nem kellett volna nekimenned a gazdának!
– A szemét! – hördült fel a fiú, de hamar lecsillapodott, amikor a lány keze az arcához ért.
– Meg tudom magam védeni – súgta halkan, de magabiztosan Edina, miközben lehajolt egészen közel a fiú arcához.
– Biztos? – csukta le a szemét Sámson, ahogy Edina szája megtalálta az övét.
Egyre szorosabban ölelte magához, nem törődve az égő, fájó sebével. Keze végigsiklott a lány hátán, érezte a finom bőr selymes tapintását. Mint a selyem – gondolta és nem bírta megállítani a keze mozgását. Egyre lejjebb és lejjebb tévedt a keze, a csók végére már a bejárta a gömbölyű feneket és megtalálta a puha hasat. Közvetlen közelről érezte a lány egyre erősödő szívverését. Úgy verdesett, mintha aki át akar repülni az ő mellkasába, hogy együtt doboghasson a szívük. Kissé elmosolyodott a hasonlatra, hiszen pontosan érezte, hogy a lányt is a vágy fűti, a szív most csak másodlagos volt.
Pillantásuk egybeforrt hosszú másodpercekig, testüket forróság járta át, mindketten erősen ziháltak.
– Akarod? – szólalt meg a fiú, kezével végigsimítva a lány puha, mégis feszes mellét. Csak egy fejbólintás volt a válasz, ám az elég volt arra, hogy Sámson a lágy avarszőnyegre fektesse, és ajkával bejárja a lány minden testrészét.
Nem először volt nővel, bár szörnyen szégyellte az első alkalmat.
Az anyja halálát követően először ment nyaralni, igaz nem túl messzire, csak a közeli Kaposházára a nagynénjéhez. Mária néni akkor még dolgozott, és valami buta elgondolásból rábízta a szomszédasszonyra. Hiába mondta ő, hogy elég nagy már, hogy egyedül legyen. De a néni hajthatatlan volt, jobbnak látta, ha Erzsi ránéz, hogy minden rendben legyen a porta körül, és ő is el legyen látva rendesen. A nagynénje mindig mérgelődött, ha elfelejtett enni.
Erzsi a maga harminckét évével pont a duplája volt az övének. A három gyermek mellett otthon töltötte minden idejét, és miután a kicsik óvodában voltak, a férje is igen távol dolgozott, igencsak unta a hétköznapjait. Pont kapóra jött ő.
Igen sűrűn átnézegetett.
–Sámsonka! Kérsz enni? Csináltam finom túrós palacsintát. ­– Majd egy adag málnaszörppel sietett át.
Sámson érezte, hogy fura íze van a szörpnek, de nem sejtette, hogy jó adag rummal van ízesítve. Egy idő után kezdte magát egészen jól érezni, már az sem zavarta, hogy az asszony mellé telepedett, és haját, vállát simogatta. Még vagy két szörpöt belediktált az asszony, amikor a combját kezdte simogatni, majd egyre beljebb csúszott a keze. Sámson egyre mélyebben vette a levegőt, hiszen látott már egy pár pornó filmet, tudta mi fog történni. Már tizenévesen megtanulta, hogyan kell magát kényeztetni, így Erzsi keze nyomán hamar dudorodni kezdett a nadrágja. Szinte fel sem fogta mi történik vele.  Elragadta a hév, és az alkoholtól felbátorodva vadul esett neki.
–Lassabban, Sámsonka! – tartotta vissza Erzsi, majd megfogta a kezét, úgy irányította, miközben a fülébe duruzsolta, hogyan csinálja. Elkerekedett szemmel pislogott az asszonyra, aki az ujjai érintésétől nagyokat sóhajtott, míg végül kéjesen felnyögött. Borzalmasan tetszett neki, hogy ilyen érzelmeket váltott ki egy majdnem ismeretlen nőből. Ám, Erzsi nem volt hálátlan asszony, ő maga is mindent megtett, hogy kényeztesse. Sámson álmodozó típus volt, csak arra várt, hogy az első szex a fellegekbe vigye azzal a lánnyal, akit szeret. A fellegek meg is voltak, csak a lány nem stimmelt. Persze később sem tiltakozott a nő közeledése ellen, az esze és a teste azt súgta, hogy olyan tapasztalatokat szerezhet, amelyet csak nála idősebb nő adhat. Hamar megtanulta, hogyan kell a másiknak örömet szerezni, amiért utólag nagyon hálás Erzsinek. Most minden rezdülésére figyelt Edinának. Ahogy az életben, a szexben is felelősnek érezte magát.  A lány ösztönösen engedte át magát, szenvedélyesen simulva a fiúhoz, már- már vadul húzva magára. Sámson megijedt, átfutott az agyán, hogy mivel foglalkoznak Edina testvérei. Dermedten meredt a lány átszellemült arcára, amikor eszébe jutott, hogy védekezni kellene.
–Nem tehetem, baj lehet belőle – nyögte ki.
– Nem, nem lesz semmi baj ­– nyúlt Edina a táskája felé, pironkodva vette elő az óvszert. Bár igencsak bosszús volt, amikor Magdi, a nővére a táskájába tette, de abban a pillanatban igen jól jött. Sámson arca egy pillanatra elkomorult, de a lány fekete szemében égő tűz újra lángra lobbantotta.
***
Jóska gazda hátat fordítva vonult el, amikor a két fiatalt megjelent a sátor ajtajában.
Szeme sarkából mogorva pillantásokat vetett feléjük, ám igyekezett a találkozást elkerülni. Még mindig ingerült az asszony replikálása miatt – Az orvos feljelenti őket! Miféle világ ez, ahol még egy szemtelen kölyök is felébe kerekedhet?! 
Mégsem volt mit tennie, vissza kellett venni őket. Persze azt is tudta, hogy nem sok ilyen munkást lehet találni, akik a belüket kidolgozzák azért a kis pénzért. De, mégsem akart igazat adni az asszonynak. Na, meg azt sem mondhatta el, hogy szívesen meghúzná a kis csajt, de az nem hagyja magát, és ezzel igencsak bosszantja őt. Még, hogy nem akarja a nővéreit követni? Hiába mondja, úgyis az lesz belőle! Kurva.
Sámson kihúzta magát, érezte az erőt önmagában, ahogy az, akiről elnevezték. Mégsem szerette a nevet, amelyet születésekor kapott. Sokszor viccelődtek vele, így még akkor sem hordott hosszú hajat, amikor a suliban nagy divat lett. Fura volt, hogy őt alig becézték, nem úgy, mint a többieket. Körbe vették Pistikék, Robikák, Petikék. De őt, ezzel a névvel… Nem is nagyon lehetett. Mégis amikor Edina a fülébe súgta az első szeretkezésük után, ott az avarban, hogy: Sámson, kedvesem, szeretlek. Annál szebb, kedvesebb szavakat el sem tudott képzelni. Azt akarta, hogy mindig így maradjon, örökre!
Annak a csodás délutánnak az emlékét még az sem tudta csorbítani, hogy a sebeinek egyáltalán nem tett jót a hancúrozás. Valami kosz került a sebbe, és néhány nap múlva egyre jobban elgennyesedett, így kénytelen volt orvoshoz menni. A doktornő teljesen kikelt magából, amikor meglátta a vállán a szúrt sebeket. Nem sok időbe tellett, hogy kitalálja, mitől is van. Pedig ő semmiképpen nem akarta elmondani. A vasvilla ágai négy mély sebet vágtak a hátán, amit a lecsúszó hegyes acél még hosszában végig is szántott.
Jóska gazda felesége ugyancsak sokáig könyörgött a doktornőnek, hogy ne jelentse fel a férjét. Mindent megígért az asszony, még azt is, hogy visszaveszik mindkettőjüket, jóváteszik a nagy hibát. Mert, hát az ura igencsak heves vérmérsékletű, de nem árt az a légynek sem. A doktornő csak rázta a fejét, de mivel Sámson sem tett panaszt, letett a feljelentésről.
Ennek köszönhetően újra dolgozhatnak.
Különleges volt az aznap, hiszen csak ketten voltak a sátorban.
Edina kacéran ringatta a csípőjét Sámson előtt. A lánynak minden mozdulatából érzékiség áradt, a fiú pedig alig bírt magával. Fogalma sem volt, hogy honnan tudott a lány annyi erotikus mozdulatot. Az, akinek néhány napja maga vette el a szüzességét. Sötéten futott át a gondolat az agyán, hogy Edina vérében ott van a bujaság, ahogy az apja mondja: az isten is arra teremtette, hogy férfiak vágyait elégítse ki.
A sátorajtó takarásában a vérmes gazda is erősen meregette a szemét a csábosan vonagló lányra. Edina annyira elfoglalta magát az ifjú szerelme kecsegtetésével, hogy elkerülte figyelmét a kéjsóvár tekintet. Annál inkább feltűnt a párjának.
Sámson egyre mérgesebben vágta bele a vasvillát a melegtől összeszáradt bűzös halomba, fintorogva forgatta meg a szerszámot a trágyában, mintha maga a gazda lett volna az. Ám, a gazda leselkedésének hatására, a gyanú egyre erősebben fészkelődött be a gondolataiba. Mi van, ha Edina mégsem olyan ártatlan, mint amilyennek mondja magát? Ahogy ott riszálja magát… 
***
A tűz lángja egyre magasabbra és magasabbra csapott. A környék lakói már összegyűltek, hogy tisztes távolból figyeljék a látványosságot.
Sámson, mint egy tébolyodott rohant a tűz felé, ám a perzselő lángok őt is megállították. Rémültem pásztázta végig a környéket, amikor a kerítésen logó vödröket meglátta. Lekapta a két kopott csebret, és loholt egyenesen a patak vizéhez. A szájtátók közül morgolódás hallatszott, majd egy öblös férfihang kiszólt.
– Hagyd a fenébe, Öcsi! Nem kár értük.
Egy pillanatra megtorpant, szemével keresve a lelketlen alakot.
– Leég a többi ház is! ­– üvöltötte kétségbeesetten a tömeg felé, mire néhányan megmozdultak, és lassan megindultak a vízzel teli vödrök. A háttérben felhangzott a tűzoltó és mentő hangja.
***
A tűz lassan megadta magát, csupán a maró füstfelhő telepedett a környékre. A tűzoltók lassan csévélték a csöveket, csupán egyikőjük áztatta a maradványokat. Egyszer csak morajlás futott át a bámészkodó tömegen, ahogy a füstölgő ház mögül előbotorkált a házaspár. Sámson erősen szuggerálta a pár mögött feltűnő alakokat, remélve hogy köztük lesz Edina is. Ám csak a hátsó szomszédok követték a lány szüleit. Nem volt nehéz kitalálni, hogy a pár a házuktól távolabb borozgattak valamelyik hasonszőrű alkoholista barátjuknál.
Sámson idegesen pislogott körbe. Talán a bámészkodok közzé keveredett? Nem akarta elhinni, hogy a házban égett a kedvese. Mégis belülről biztosan érezte, hogy elveszítette a szerelmét.
– Sámson – hallotta az apja hangját, mintha egy másik világból szólna hozzá, pedig csak a háta mögött állt.
Összetörten fordult meg, úgy érezte, hogy nem lenne képes már több apai verést elviselni. Ám az apja komoly arca meggyőzte, hogy nem az alkohol gőze hozta utána.
– Gyere! – simította végig a fia hátát, majd keze megpihent az izmos vállon. Sámson rápillantott az apai kézre, amely a kormos, kiégett pulóverjén pihent, és csak egyre tudott gondolni. – Miért nem ilyen mindig? Miért kell neki mindig hulla részegre innia magát? 
Mennyivel könnyebb lett volna az élete egy józan apával. Elkeseredett és reménytelen volt. A tűzoltás egy rövid időre kikapcsolta a gondolatait, de most annál erősebben tört fel az érzés.
– Nem, nem mehetek! Meg kell tudnom mi történt Edinával!
– Edina nincs itt, gyere haza – fordult meg az apja, hogy elinduljon az otthonuk felé.
– Nincs itt?! – kapta el Sámson a vállát, és egyetlen lendülettel maga felé fordított. Az apa lábai meginogtak az erős fiúi kéztől. Fogalma sem volt, hogy ekkora erő lakozik a fiában. Ettől egy pillanatra felvidult az arca, és elismerően bólintott. – Tényleg méltó a nevére!
– De nincs ám! Még tegnap este elment a nővéreivel, és nem is kerül elő reggelig – húzta el a száját kissé gunyorosan, egyáltalán nem volt ínyére, hogy a fia a Sztojka lánnyal tekereg.
– Nem, az nem lehet! – üvöltött fel keservesen, hogy még a távolban állók is felkapták a fejüket. Az idősebb férfi megfogta a vállát és a házuk felé irányította a magánkívül levő Sámsont.
A fiatal férfi a kapuból még visszafordult a füstölgő romok felé, és egészen halkan csak ennyit suttogott:
–Miért?
Senki nem válaszolt, csak a feléledő szél rázta meg a remegő fák ágait, amelyek, mint egy óriás karjai, sötéten tornyosultak feléje. Az égen egy fekete felhő úszott be a fénylő hold elé, baljós jeleket sugározva magából.
***
Sámson fázósan húzta össze magán a vékonyka dzsekit, amelyet sietve kapott magára, amikor eszébe jutott, hogy mit kell tennie. Jól tudta, hogy a Sztojka lányok mindig az első busszal érkeznek, és azt is érezte, hogy velük lesz Edina is. A keserves gondolatok, a kínzó előérzete méregként hatolt a véráramába, amely behálózta egész testét, megölte a lelkét.
A kis patakban sötéten hömpölygött a víz, amely már majdnem elérte a híd alját. Esős volt a nyár, ilyen sok víz régen volt a mederben. Mindez nem foglalkoztatta Sámsont, aki meredten bámult lefele a saját zűrzavaros arcképébe, melyet még torzabbá tett a fodrozódó víz.
A hajnali busz hangjára felemelte a fejét, és összehúzott szemmel bámult a távoli járműre. A kihalt utcán csak a szél söpört végig néhány kóbor papírdarabot. A busz hangja felmordult és egyetlen lendülettel kifordult a megállóból, magára hagyva a három jókedvű lányt, akik a kora reggeli órák ellenére igen vidám hangulatban baktattak a kis patak irányába.
Sámson szeme sötéten villant. Valóra váltak a félelmei?
Egyetlen lépést sem tett a lányok felé, csak várt. A lányok vidámsága akkor sem csökkent, amikor felfedezték a híd karfáján gubbasztó fiút, sőt… Sámson számára úgy tűnt, még erősebben kacagnak. Mintha rajta mulatnának.
– Nocsak! Mire vársz Sámsonka? Gyönge pipi húsra? – szólt mókázva a középső lány, Magdi. – Semmi nincs már ingyen. Igaz?  – ölelte át a húga vállát. Ám Edina arca mozdulatlan maradt, ingerülten bújt ki az öleléséből. Haragudott Magdi viselkedése miatt, bár szerette, ahogy csak testvért lehet. A szüleivel szemben már semmit nem érzett, csak ürességet. Nem szólt a nővérére, csak halkan kérte őket.
–Hazamennétek nélkülem?
–Oké! Maradj egy kicsit, de utána gyere pihenni, hosszú volt az éjszaka – vigyorgott az idősebb nővér, miközben belekarolt Magdiba.
Edina szó nélkül állt meg közvetlenül Sámsonnal szemben, aki a távolodó testvérek után fordult.
– Leégett a házatok – közölte nemes egyszerűséggel, cseppet sem cifrázva a dolgot.
– Tudjuk – húzta el a vállát Magdi –, fel van találva a mobiltelefon.
Sámson egy pillanatra megakadt, amiért ennyire egykedvűen fogadták a hírt, pedig benne ördögi gonoszság bujkált, amellyel bántani akarta őket. Az ébren töltött éjszaka, a ránehezedő súly, az egyre erősödő gyanú, megkeserítette. Azt akarta, hogy Edina és testvérei is érezzék át az a végtelen aggodalmat, a félelmet, amiért elveszítettek valamit. Ő, akkor ott a tűzzel szembe nézve csak Edinát akarta visszakapni, érte harcolt. Szavakba nem tudná foglalni, hogy mit érzett, amikor megtudta, hogy egészen más útra lépett a szerelme.
Nem gondolkodott tovább, ki kellett mondani! Végignézett a lányon. Edina dús fekete haja fényesen csillogott a hajnali fényben. A megszokottól eltérően, a haja kibontva sátorként borult a vállára, onnan lágyan omlott a csípőjére. A hófehér csipkés blúza kiemelte karamell színű bőrét, és vérvörösre rúzsozott száját. Sámson szava egy pillanatra elakadt, még nem látta így Edinát kifestve, a lány sosem használt sminket.
Keserűen szakadt ki belőle a szó:
– Szóval igaz?
­– Mi igaz? – nézett vissza Edina csodálkozó szemekkel.
– Az, hogy… – nem akarta kimondani a szót, inkább csak egy nagyot nyelt.
– Micsoda? – sürgette a választ a lány.
Sámson zavartan nézett szét, valamiért nem mert a lány szemébe nézni, de nyelt egy nagyot és kimondta.
– Kurva vagy!
– Szerinted az vagyok? Ezt gondolod rólam? – vált jéghideggé a tekintette. Arcán mérhetetlen fájdalom futott át, de ezt Sámson nem láthatta, mert inkább a patak vizét bámulta. Képtelen volt megbocsájtani annak a lánynak, aki az elmúlt éjszakáig a szívében a teljes helyet elfoglalta.
– Igen az! – állt fel Sámson a korlátról. Megfordult, egy pillantást sem vetett Edinára, csak nehéz léptekkel elindult az otthona felé. Akkor ott megérezte, hogy a tűzben nemcsak a ház enyészett el, hanem az ő szíve is megégett.
A fekete hajú lány szemével követte a férfit, aki mindennél többet jelentett neki, azt, aki belegázolt a lelkébe, darabokra törte az életét, és beledobta a patak zavaros vízébe.
***
Az évek úgy múltak el Sámson életében, hidegen, érzéketlenül. Nem érdekelte senki, tudta, magányra ítéltetett. Azt gondolta, hogy már soha nem lesz senki, akit a szívébe fogadhatna.
Egyetlen dolog volt amely boldogságot váltott ki belőle, ha a kertészetben dogozhatott. A virágok, növények mindig elterelték a figyelmét. Rájuk számíthatott, soha nem bánthatták meg, és mindig meglepték színes virágaikkal. Talán csak a fehér rózsa volt az, amelytől mindig elszorult a szíve. Újra előtte volt a kép, ahogy Edina fekete hajába tűzte azt a hófehér rózsát, ami akkor még a tisztaságot, ártatlanságot jelképezte számára, de ma már az árulást szimbolizálja. Érezte a rózsa illatát, amely keveredett a lányból áradó narancsos aromával. A lány nővérei mindig ezzel a parfümmel lepték meg Edinát, és el is várták, hogy rendszeresen használja. Sámson szeme előtt felvillant az a kép, amikor rózsa mellett beledugta az arcát a lány hajába, és keze végigfutott a derekán. Mintha az ujjai most is bizseregnének a bőre finom tapintásától. Ha lecsukja a szemét, érzi a csókja ízét is. Ilyenkor dühösen rázta meg a fejét, nem akart a múltra gondolni.
Az érettségi után belevágott a kertész szakma megszerzésébe, és szinte azonnal felvették a közeli elit kertészetbe. Végre nem csak a trágyát hordta, vagy a kapa nyelét szorongatta egész nap. Úrnak érezte magát, amikor a főnökei megbízták a vezetéssel.
Ott a kertészetben körbezsongták a lányok, de az ő szíve csak egy füstös roncs volt, amelyből már nem pattanhatott ki egyetlen szikra sem. Néha megesett, hogy egy-egy szemrevaló lányt az üresen álló öreg szerszámosban megdöntött, de pusztán csak a szexuális vágyainak csillapítása miatt. A lányok többsége magától is rájött, csak alkalmi szexre kellettek, ám volt aki reménykedett. Sámson külön technikát dolgozott ki a szakításra. Mindig a virágok segítettek, elég volt egy szép csokor, és némi magyarázkodás. A lányok könnyei semmilyen érzelmet nem váltottak ki belőle, sosem volt lelkiismeret-furdalása. Úgy gondolta, nem lehet nagyobb a fájdalom, amit ő okozott a lányoknak, annál, amit Edina tett vele.
Elégedett lehetett volna az életével, munkájával, de ő mégis többre vágyott, mérnök akart lenni, igazi kertészmérnök. Egy másik városban adta be az egyetemi felvételijét, de már nem volt maradása, lelkét szorongatta a múlt, az átélt megpróbáltatások. Ki akart szabadulni a múlt fogságából, el kellett hagynia a szülővárosát. A tavaszi szellő hívogatta az új élet felé.
Vállára dobta a tömött sporttáskát. Némán nyújtott kezét az apjának. Még mindig nem tudta megbocsájtani neki a keserves éveket. Apja kései bűnbánata csupán arra volt elég, hogy maga mellett tarthatta néhány évig. Az örege hiába járta meg az alkohol elvonót, a kapcsolatukat már nem tudta rendbe hozni. Eljött az ideje, hogy végleg szakítson a múlttal.
Nem kellettek szavak, a kézszorításból is érezte az apai fájdalmat, azt a kétségbeesett – nem akarom elengedni – érzést. Nem érdekelte, szabadulni akart a szomorú évektől, újra akart mindent kezdeni. Hátra sem nézett az apjára, ahogy a patak túloldalára sem. Ott már csupán a megégett szívének hamvai maradtak. Belül a szíve helyére egy jéghideg márványdarab költözött, amelynek sima felületéről minden érzelem lepattant.
Gondolataiban a kétségek kavarogtak. Mi vár rá a másik városban? Mi lesz, ha az apjának lesz igaza, és nem veszik fel az egyetemre?
Konokul felemelte a fejét, tudta, hogy meg fog állni a lábán. Nem fél a munkától, százszor bizonyította már Jóska gazda tanyáján és a kertészetben is. Sőt máshol is ugyanolyan keményen dolgozott, sokfajta munkát elvállalt, hiszen a tűz után semmi kedve nem volt visszamenni, nem akart többé Edinával találkozni, ahogy a lány sem vele.
Edina a tűz után néhány nappal, egy táskával a kezében elhagyta a várost. Nem hagyott maga után semmit, még egy búcsúszót sem. Sámson ekkor már tudta, hogy végleg megfagyott a szíve, soha senkit nem fog szeretni. Legfeljebb úgy tesz, mint Edina. Kihasználja az embereket, és ha kell, hazudni fog mindenkinek.
***
A fehér jaguár oldalán táncot járt a napfény, miközben utasának világosszőke haját aranyfénybe vonta. A nő nyugodt arccal ült a kormány mögött, a legbelül motoszkáló nyugtalansága ellenére. Gabi a távirányítót a kovácsoltvas kapura irányította. Míg a kapu lassan araszolva kitárult előtte, szemével végigfutott az elébe táruló látványon. Igazából sosem tudta megunni.
A hosszan végigfutó bejárót szabályos téglalapokként fogták közre a méregzöld sövények, szigorúan az út végén álló kastélyra irányítva a tekintetett. Krabiszky kastély, így hívták. Bár csak jóindulattal lehet kastélynak hívni, inkább csak egy kisebb kúria – mosolygott magában Gabi az ősei lakhelyére tekintve.
A kastély barokk stílusával, az 1700-as évekből, igazán impozáns épület volt. Cirádás falai, apró szobrai talán túl soknak tűntek az egyszerű kifinomult stílushoz szokott lány számára. Gabi mégis erősen kötődött a jelenlegi otthonához, bár nem ott nőtt fel, de sok-sok nyarat felidéz benne. A háború után államosították a kastélyt, a nagyszüleinek csupán a cselédház jutott. A nemesei Krabiszkyk elfoglalhatták az egykori szolgáik otthonát. A két öreg már nem érte meg azt, amikor a nemesi kúria ismét a család tulajdonába került. Gabi kislányként Ausztriában élt, de minden adandó alkalommal hazatérhetett a nagyiékhoz. Most is a legkedvesebb számára az öreg cselédlak, amely ma már vendégházként szolgál.
Lassan araszolt a fehér cabrio az épület felé. A két oldalt elterülő zöldellő park az éppen nyíló virágözönnel nyugalmat, békét sugárzott. A kert tökéletes pompája szakértő kezekre utalt, annak ellenére, hogy egy hónappal azelőtt a gaz kezdte átvenni az uralmat. Bandi bácsi, az öreg gondnok nem bírta már erővel, és hát adjuk meg, szakértelemnek is híján volt. Most örül, hogy hallgatott az öregre, és rábízta az új kertész felvételét, amíg ő távol volt. Elégedett az eredménnyel, jól választott az öreg Bandi.
Gabi a nagy szemlélődésben majdnem nekihajtott a terasznak, ijedten fékezett az utolsó pillanatban. Még nem szállt ki az autóból, kicsit megriadt az előző figyelmetlensége miatt, le kellett nyugodnia. Csöndben élvezte azt a békességet, amelyet a kert árasztott magából.
Felnézett az előtér tetején pihenő kis szoborra. A békésen alvó lány hátára angyalszárnyakat faragtak, így mindenki csak kisangyalként emlegette, de Gabi pontosan tudta, nem az, akinek gondolják. Ő volt Áfra, a kleptomániás lány. Kissé összeborzongott, a gyermekkori mesékre gondolva.
Áfra a kastély kísértete, ha valami eltűnt, azt mind az ő számlájára írták.
A legenda szerint egykoron a kastélyban élt. Fiatal, alig tizenhat éves leányzó volt, akivel gyakran megesett vendégségben, hogy egy-egy szép formájú ezüstkanalat vagy apró kis tárgyakat a zsebébe süllyesztett.  Bár igazán nagy értéket sosem lopott, mégis megvádolták egy szív formájú gyémánt ellopásával, amit igencsak a szívére vette, és kiugrott a padlásszoba ablakán. Ez nem is lett volna olyan nagy baj, hiszen csak egyszintes az épület, ha nem egy méretes kődarabra zuhan, amely azonnal szétzúzta a fejét. A sors fintora, hogy halála után néhány nappal előkerült a gyémánt, amit nem is Áfra lopott el, így azóta kísért a házban.
A szomorú legenda ellenére mégis ő lett a Modell iskola és ügynökség jelképe. Ez volt Gabi büszkesége, élete értelme.
Valamikor ő is sikeres manöken volt. Ám nagyobb lehetőséget látott abban, hogy tanítson, és ő nevelje ki a jövő sztárjait. Könnyedén tudta ezt megtennie, hiszen nemcsak a tisztességes nagyszülői örökség állt rendelkezésére, hanem az egykori modell karrierje is tekintélyes summával növelte bankszámláját.
Gabi mégsem elégedett az életével. Szomorúan konstatálta, hogy bár anyagiakban nem szenved hiányt, a magánélete romokban hever.
Egy hónappal ezelőtt ő volt a világon a legboldogabb ember, hiszen az jegyezte el, aki minden szempontból tökéletesen megfelelt neki. Ádám igazán vonzó férfi volt, bronzbarna bőre, izzó fekete szeme, tökéletes eleganciája vonzotta a női tekinteteket. Ő mégsem ezért szeretett bele. A férfi kifinomult ízlése, könnyed laza természete, a munkája iránti elhivatottsága el tudta varázsolni, és az már csak hab volt a tortán, hogy ő is a modellszakmában tevékenykedett.  Így is ismerkedtek meg, nagyon hasonló volt az életpályájuk.
Gabi már tudja, hogy vak volt, és csupán egy eszköz a vőlegénye palettáján. Csupán arra kellett, hogy megszerezze az ő kapcsolatait, és ezzel majdnem le is sodorta a pályáról. Szerencsére hamar rájött, szakítottak, és most úgy érzi összeomlott a világ. Magára maradt, egyedül a nagyvilágban.
– Gabika! Valami baj van? – az idős nő aggódva lépett közelebb a maga elé meredő lányhoz.
A szőke lány azonnal magához tért a gondolataiból.
– Semmi baj, Irma néni – mosolygott Bandi bácsi feleségére.
A két kisöreg, már a nagyszülei életében is a kastélyban voltak. Az öreg volt a gondnok, kertész és mindenes, Irma néni pedig a szakács, de mára már átvette az egész ház vezetését. Gabi tökéletesen megbízott benne, különösen azért, mert kicsit a nagymamájára emlékeztette.
Az ő nagymamája mindig elegáns asszony volt, sokat adott a divatra, ugyanakkor a konyhában is ügyesen elboldogult, ahogy Irma néni is. Gabi kicsit elhúzta a száját.
Bezzeg ő! Neki még egy tea megfőzése is gond.
– Akkor jó – bazsalygott az asszony. – Vendéged van, drágám. A kék szalonban vár rád.
– Vendég? Ki az? – nézett elképedve a nénire, különösen a kék szalon hallatára. Ritkán használták azt a helyiséget vendégfogadása, mert ő a saját előszobájának tekintette, mivel onnan nyílt a hálószobája és az irodája is. Amúgy is olyan fellengzős volt szalonnak nevezni az alig húsz négyzetméteres helyiséget.
– Nem árulhatom el! Megtiltotta – nézett huncutul a szőke lányra, majd sietősen visszaszaladt a konyhába, nehogy mégis elkotyogja a vendég kilétét.
Gabi idegesen kapta fel a táskáját a cabrio hátsó üléséről. Rosszat sejtett.
A tágas előtérből egyenesen a kék szalon  nyitott ajtajára esett a tekintette, ahol az egyik fotelben kényelmesen üldögélt a vendége. Háttal ült, de a lány azonnal felismerte.
Gabival megfordult a világ, térdei megremegtek, és csupán egy hajszál választotta el az összeeséstől.
***
Ádám gondosan igazgatta a fehér vászonnadrág ráncait, tökéletes egyensúlyban kellett lenniük mindkét térdén. A precízsége, a mindig tökéletes kinézete vitte előre a pályán. Ez volt az élete, a kifutó. Hiába cikizték egykori barátai azzal, hogy egészen nőies lett, nem érdekelte. Céljai voltak, amiért bárkit, bármit feláldozott volna. Így nem volt nehéz megválni egykori haverjaitól sem. Őket egyáltalán nem sajnálta, ám Gabi elvesztése megviselte. Mégsem azért kereste fel, hogy visszaszerezze, egészen más volt a célja. A lány az útjában volt, nagyon is, ő volt az elsőszámú ellenfél. Ha valaki megakadályozhatta volna a feljebb lépésben, az csakis Krabiszky Gabriella, amit semmiképpen sem hagyhat!
Ádám az utóbbi években érezte, bármennyire is nehezére esett, hogy neki leáldozott. Fiatal kölykök kezdték átvenni a helyét. Szemtelen, gyerekképű tetovált suhancok. Mindez amellett, hogy a szakma nem vette jó néven a tetoválást, de ezek a kölykök így is felkapottak lettek, és a híres Stella Ádámot egyre kevesebbszer hívták. Titokban besurrant egy-egy bemutatóra.
Szét tudott volna robbanni, ahogy azok a pelyhes állú sihederek hanyagul lógó karokkal végigvonszolták girhes testüket a kifutón. Semmi tartás, vagy legalább valami kecsesség… Attól meg egyenesen falra tudott volna mászni, amikor sorozatosan elkéstek, semmibe vették a szakmát. Ám mégis ez adta az ötletet. Neki kell kinevelni a jövő modelljeit, ahogy Gabi is arra tette fel az életét. Ádám biztos volt benne, hogy ezt is jobban csinálja, mint egykori menyasszonya. És valóban, maga sem gondolta, hogy annyira jól fog menni a dolog.
Eleinte hatalmas ellenkezést váltott ki az egyedi stílusa, a katonás fegyelme, de lassan kezdte eléri a célját. Gabin keresztül sikerült a legjobb koreográfusokat, stylistokat, sminkeset megszerezni, sőt a kapcsolatai révén egyre több divatház érdeklődött a tanítványai iránt. Rendkívül büszke magára, hogy őmiatta kapták fel a katonás-stílust.
Neki lesznek a legjobb modelljei! Egyedüli veszélyt Gabi jelenti számára. Bármennyire kedvelte a lányt, talán még szerelmes is volt belé, most mégis le kell győznie!
***
Mély levegőt vett a szőke lány, minden erejével azon volt, hogy eltitkolja a feltörő érzelmeit. Bármennyire határozott nő volt, a kapcsolataiban gyenge kis madárkává vált, aki a szeretett férfi hatása alá tudott kerülni percek alatt. Már tisztában volt vele, hogy Ádám ezt nagyon is kihasználta. Ma sem tudja, hogyan tette meg akkor azt a lépést, amely a szakításukhoz vezetett. Hatalmas erőfeszítés kellett ahhoz, hogy kiadja a férfi útját. Mégis úgy gondolja, lezárta a kettőjük történetét, ám mégsem volt kétsége, hogy a rátőrő erős szívdobogás Ádámnak köszönhető.
– Helló, szépségem! – állt fel a férfi, szép lassan, hogy legyen ideje felkészülni. Bármennyire is igyekezett ráhangolódni a mondanivalójára, még nem érezte elég magabiztosnak magát. Nem akarta kimutatni izgatottságát, amit egyáltalán nem a lány váltott ki, inkább a terve, a jól kigondolt, vagány elképzelése.
Hanyag eleganciával dobta a vállára a vakító fehér zakót, amely még jobban kiemelte napbarnított bőrét.
– Helló! ­– pirult el Gabi minden igyekezete ellenére. Ádám szeme nem kerülte el a lány arcszínének változását, melyet egy elégedett mosollyal nyugtázott. Két hosszabb lépéssel a lány előtt termett, és mielőtt annak ideje lett volna tiltakozni, szájon csókolta.
Gabi riadtan lépett hátra kezével távol tartva magától a férfit, aki pimaszul vigyorgott az arcába.
– Mit akarsz tőlem? – nyögte ki idegesen Gabi.
– Üzletet akarok ajánlani neked – próbálta finoman eltolni a lány kezét, hogy közelebb férkőzzön hozzá. Úgy gondolta, ha megint megcsókolja, a testi vágyait felkorbácsolhatja. Ha ágyba tudná vinni, mindjárt könnyebb lenne a tervét megvalósítani. De Gabi ellenállt, a kijárat felé hátrált.
– Miféle üzletet? Nekünk nincs semmi közünk egymáshoz.
– Talán mégis van – vágott bele meggondolatlanul a mondandójába Ádám, pedig azt tervezte, hogy előbb felkészíti a lányt. – Az iskola.
– Nem értelek – engedte le meglepetten a kezét a lány, arról is elfeledkezve, hogy Ádám kihasználhatja a lehetőséget, de az nem próbálkozott tovább.
– Van egy ajánlatom. Átveszem tőled a Modell ügynökséget az iskolával, épülettel együtt – vágott egyenesen a közepébe, egy csöppet sem kímélve egykori menyasszonyát. Gabi elsápadt, levegőt is alig kapott.
Ádám arra gondolt, hogy mégiscsak jó a stratégiája, a hirtelen támadás, az ellenfélnek nincs ideje átgondolni, ám a lány nem adta meg magát olyan könnyedén.
– Mit csinálsz?!
– Megveszem a cégedet.
Gabi egy ideig értetlenül nézte a férfit, majd hangos kacagásba tört ki.
– Miért adnám el neked, vagy bárkinek is?
A férfi arca nyugodt maradt, egyetlen arcizma sem mozdult, úgy várta, míg a lány befejezi a nevetést.
– Mert nem érhetsz el egyetlen helyezést sem a Bell’uomo versenyen, ezért így is-úgyis be kell zárnod. Senki nem fogja a tanítványaidat átvenni, csődbe jutsz, kedvesen.
– Már miért ne nyernének a tanítványaim? Tavaly is helyezettek voltunk. Ugyanazokkal indulok, így simán fog menni minden. Igenis van kereslet a modelljeimre, hiszen ezt te is tudod!
– Á,á! – rázta a fejét a férfi kaján vigyorral a szája körül. – Ők már nem indulnak veled, az én iskolám színeiben pompáznak majd, ráadásul igen rossz híred kezd terjedni a divatházak világában – gonoszkodott, és talán még egy kicsit élvezte is.
– Micsoda?! Ugyan már! Ki terjesztene ilyesmit? – fordult ismét pirosba Gabi arca, de, ez a sötétvörös árnyalat a harag pírja volt. Ráadásul az a szín még sötétebbé vált, amikor megsejtette, hogy mi történt. –  Elcsábítottad őket? És még rossz híremet is terjeszted?
Nem válaszolt Ádám, lehajtotta a fejét, de szája sarkában ott bujkált egy kisebb ördögi mosoly tudta, hogy ezt azonnal megérti a lány. Ez volt a célja. Sarokba szorítani, hogy semmilyen kiutat ne lásson. Teljesen biztos volt benne, hogy így megszerezte azt, amit akart.
– Nem! – sikította a szoba csöndjébe a lány, és hogy nyomatékossá tegye az elhatározását egy hatalmas pofont kevert le a férfinak. Ádám megingott a váratlanul kapott ütéstől, ám a következő pillanatban elkapta a lány karját, a szoba falának nyomta, úgy sziszegte az arcába.
– Hatheted van a versenyig, utána úgyis el fogod adni, és sokkal olcsóbban, mint amennyit most ajánlok neked– nézett farkasszemet Gabival, aki már nem az a rémült madárka volt, mint amikor megismerte. Kemény dac csillogott a szemében. Erőteljes rántással kiszabadult a férfi karjaiból.
– Tűnj el a házamból, és soha többet ne tedd be ide a lábad! – üvöltötte torkaszakadtából. A szokatlan erőteljes hangra rémülten szaladt be a néni.
Ádám nem hátrált, továbbra is meredten nézett a lányra, mintha szuggerálná. A férfi a pofon miatt érzett sértődöttsége gyorsan lecsillapodott, és gyorsan taktikát váltott. Arca megenyhült, szerelmes szemekkel tekintett a lányra. Az idők folyamán egészen jól meg tanulta használni a delejes pillantását, amivel elég sok modellt levett már a lábáról. Bár Gabi sosem jött rá a félrelépéseire.
–Ugyan, édesem, te is tudod, hogy ez mindkettőnknek jó lesz. Újra kezdhetnénk, és a mienk lenne a világ legcsodálatosabb esküvője. Tudom, hogy mindig ez volt a nagy álmod.
Gabi erőteljesen rázta a fejét.
–Felejtsd el! Sem az iskola és én sem leszek a tied! Fél éven belül férjhez megyek, de nem hozzád!
–Nocsak! Máris találtál helyettest? – vigyorgott Ádám, mert egy szavát sem hitte el a lánynak. – Ki az a szerencsés fickó? – firtatta igencsak gúnyos hangon.
–Semmi közöd hozzá! Vedd úgy, hogy hat hét múlva a versenyen legyőzlek, és mához fél évre hivatalos vagy az esküvőmre – hadarta a szőke lány, és szinte ugyanabban a pillanatban rájött, hogy lehetetlen dolgot talált ki.
Ádámból olyan elementáris erővel tört ki a röhögés, hogy még az öreg falak is megremegtek.
Az idős asszony az ajtóban toporgott, kínosan tekingetett hol egyikre, hol a másikra. Attól amit Gabi mondott egyenesen tátva maradt a szája. Csak arra tudott gondolni, hogy elment a lánynak az esze, vagy valamit eltitkolt előtte. Idegesen pattant Ádámhoz, és könyökénél fogva rángatta az ajtó felé. A férfi arca már vörös volt a nevetéstől, és a levegőt is kapkodta, miközben könnyeit törölgette.
Hogy fulladnál meg! – morogta Gabi, és gyorsan hátat fordított. – Mekkora marha vagyok! Hogy mondhattam ilyen baromságot! – Két kézzel a falnak támaszkodott, és ahogy meghallotta az ajtó csapódását, erőteljesen a falba verte a fejét.
–Jaj, kislányom! Mit csinálsz?! – rohant be a néni.
–Semmi baj! Most inkább magam maradnék, Irma néni.
–Jaj, jaj! – sopánkodott az idős asszony, de szófogadóan kiment a szobából.
***
Gabi sípolva vette a levegőt, úgy érezte pillanatokon belül megfullad. Reszkető kezekkel nyúlt a táskája felé az enyhet adó asztma-pipáért. Minden ereje elhagyta. Rogyadozó lábakkal támolygott a kis lépcsőhöz, hogy a padlásszobában nyugalomra találjon, mint annyiszor gyermekkorában. Sokszor bújt el ott, amikor bánata volt. Most is ugyanaz a csöndes békesség fogadta.
Odavonszolta magát az ablakhoz, hogy kitárja és levegőt kapjon. Mélyet szippantott a frissen vágott fű illatából, amely keveredett a közelben illatozó rózsákéval.
A széles kőpárkány kínálta magát. Fellépett a székre, onnan már könnyedén ki tudott mászni. Ott ácsorgott a párkányon, az ablakfélfába kapaszkodva, miközben a szél bele-belekapott a hosszú virágos szoknyájába. Lenézett a mélybe. – Vajon ugyanezt látta Áfra, mielőtt levetette magát? – futott át a gondolat a fejében.
Gondolataiban ott zsongtak az egykori vőlegénye szavai. Elveszíthet mindent, amiért eddig dolgozott? Hogy tehették vele ezt a kedvenc tanítványai? Szó nélkül elhagyják, amikor annyi energiát fektetett beléjük! Képtelenség hat hét alatt találni helyettük valaki mást.
Még mindig az ablakfélfába kapaszkodott, annak ellenére, hogy érezte lassan lecsillapodnak az indulatai. Ilyenkor egész lényét végtelen nyugalom járta át. Az a léleknyugtató csend volt az, amely mindezt az érzést tökéletessé tette. A Krabiszky kastély kertje kizárt minden utcai zajt, csupán a madarak csicsergését engedte be. Azaz mégsem.
Ijedten rezdült össze a felbőgő traktor hangjára. Dühösen pillantott le. A kerti kistraktor döcögött a zöld felület közepén kikövezett úton, platóján halomba rakott frissen vágott fűhalmazzal. Gabi ingerülten ugrott fel, elfelejtkezve a párkány szélességéről, ami éppen arra volt csak elég, hogy egy női láb biztonsággal megálljon rajta. Teste megingott, rémülten kapta el a falból kiemelkedő szobor lábát. Egy hajszálon múlt, hogy nem zuhant le, mint egykor Áfra, a házi kísértetük.
A traktor lefékezett egy újabb kazal mellett, a férfi könnyedén pattant le az ülésből, hogy vasvillát ragadva ugyanolyan lazán dobálja a kerti hulladékot a kerti kisgépre. Gabi fentről nézte a műveletet, miközben a torka egyre jobban elszorult, képtelen volt egyetlen hangot is kiadni magából. A látvány teljesen megbabonázta. Nem volt nehéz kitalálnia, hogy az új kertész ügyködik ott lent.  A vasvillával dolgozó férfi fehér atlétája, bronzbarna bőre, a mozgása teljesen megbabonázta.  Valami különleges vonzerő áradt a férfiből, és mint valami mágnes, úgy vonzotta a tekintetét.
Szeme gyakorlatiasan mustrálta végig az idegen testét, rögtön megállapította, hogy mennyire tökéletesek az arányai. A karok, a váll izmai természetesek, erőtől duzzadóak voltak. A lány szakértő szeme azonnal láthatta, a férfi nem a konditermekben szerezte az erejét .
Egyre kíváncsibb lett a férfi arcvonásaira, ugyanakkor majdnem felnevetett. Eszébe jutott, hogy ilyen a filmekben, szappanoperákban szokott lenni, amikor a ház úrnője beleszeret a kertészbe. Persze szó sem volt arról, hogy belezúgott volna egy vadidegenbe, egészen más járt a fejében.
A kertész leengedte a vasvilláját, megfordult, körbe nézett. Mintha csak megérezte volna a lány jelenlétét, egyenesen a párkányra emelte a tekintetét. Gabi csak azért nem kapott a szívéhez, mert egyik kezével az ablakfélfába, míg másikkal a szobor lábába kapaszkodott elfehéredett újakkal. Meredten bámult a két emelettel lentebb álló alakra.
A smaragdzöld színben pompázó kert közepén egy olyan kékszemű férfi szegezte rá a tekintetét, amilyet még sosem látott. A férfi izzadt homlokába egészen sötétbarna hajtincsek lógtak, amelybe némi ősz szál is keveredett. Az idegen haja egészen a válláig ért és olyan arcvonásokat keretezett, amelyet Gabi mindig is elképzelt. Igazán férfias, karakteres, de mégsem az a vad, vagy nyers volt. Ennek ellenére mégis valamilyen őserő sugárzott belőle.
A férfi törte meg a csendet.
– Le akarsz ugrani?
– El akarsz kapni? – évődött Gabi, és maga is meglepődött, a tőle szokatlan hangnemtől. Azt érezte, úgy viselkedik, mint egy bakfis. Ami azért is volt ciki, mert a harmincadik évéhez közeledett. Aki pedig lent ácsorgott, néhány ősz hajszála ellenére sem lehetett több huszonöt évesnél.
– Ha gondolod – válaszolta a férfi szenvtelen arccal, majd megfordult, és minta mi sem történt volna, ismét felült a fűvel megrakott kistraktorra. Gabi elképedten nézte. Felbőgött a gép, és gyors tempóval egyenesen a párkány alá tolatott. Komótosan leszállt, felemelte a tekintetét a bénultan álló lányra, kezével a fűcsomóra mutatott:
– Tessék!
Gabi dermedten állt a párkány szélén. A környéket tökéletes csönd járta át, még a madarak is elcsöndesültek, mintha mindannyian lélegzet fojtva figyelnék az eseményeket. Gabi elfehéredett ujjai tovább szorították az ablakszárnyat, majd lassan bizseregni kezdett a keze, önkéntelen mozdulatot tett a lába a párkány széle felé, hogy a következő pillanatban ellendüljön a keskeny kőszegélyről.
Szélsebes volt a zuhanás, ideje sem volt átgondolni a történteket, mire becsapódott a puha fűkazalba. A laza nedves fűszálak szétszóródtak a levegőben, ahogy pontosan arccal közéjük zuhant. Ez nem is lett volna olyan nagy baj, ha nem nyitotta volna ki menet közben a száját, talán, hogy segítségért kiabáljon. Mindezek tetejében a tarka szoknya egyenesen a nyakába zuhant, és egyebet nem tehetett, mint keservesen kalimpált a lábával.
– Aú! – kiáltott fel, ahogy illetlen helyzetéből igyekezett felkászálódni, miközben az agyáig hatolt a könyökét ért villanyozó fájdalom. 
A pótkocsi kemény szélébe csapódó könyökén kívül máshol nem ütötte magát. Fogalma sem volt róla milyen arcot vághat, mert a kertész arcáról semmit nem tudott leolvasni. Abban biztos volt, hogy elég nevetséges látvány lehetett, ahogy a pótkocsin szerencsétlenkedett, de a férfi nem nevetett, inkább felé nyújtotta a kezét. Gabi tétován nyúlt a segítő kéz felé, és szóhoz sem tudott jutni, amikor a kertész a hóna alá nyúlt és egyetlen mozdulattal kipenderítette a kazalból.
– Jól vagy? – mélyedt a mélykék szempár a lány arcába. Sámson alig pár hete volt a kastélyban, és bár találkozott néhány kóbor modellel, de ezzel a lánnyal még nem. Túlzottan nem izgatták az ügynökség lányai, elég gebének találta őket. De ez az ugrálós egészen másnak tűnt.
– Aha ­– rázta Gabi zavartan a fejét, képtelen volt más szót kibökni, és szemébe nézni a férfinak, akinek egy szavára leugrott a tetőről.
– Hm –, rázta meg a fejét Sámson ­– nem gondoltam volna, hogy leugrasz. Amúgy szép ugrás volt – húzott ki egy vaskosabb fűszálat a lány szájából, amelyet az észre sem vett. Hiszen mi volt az a fűszál, az előző kínos helyzethez képest!
Gabi bénultan állt, semmi, de semmi nem jutott eszébe, hogy vissza tudjon vágni a férfinak. Pedig igazán sosem volt gondja a beszéddel. Mindig hamar kapcsolt. Ám most annyira cikinek érezte a helyzetet, hogy inkább szó nélkül befutott a házba. Már csak arra tudott gondolni, hogy vajon mit gondol a férfi, miközben nézi, ahogy ő elfut. Biztos arra gondol, hogy ez a nő teljesen meg van zakkanva, amiben talán nem is téved. Mert ki az az agyament, aki egy vadidegen kedvéért leugrik a tetőről? Ráadásul az első szóra!
Azt már nem láthatta, hogy Sámson vállat von, és mintha mi sem történt volna, elindul a távolabb heverő gereblyéért, hogy a szétszóródott füvet összeszedje.
Gabi szédülten rohant a szobájába. Mi történt vele? Teljesen elvesztette a fejét? Mint egy bakfis. Csettint a férfi, és ő ugrik.
Talán egy óra is eltelt mire lenyugodott, hogy már tiszta fejjel átnézze a kertész iratait.
Az első, ami megfogta a név volt. Sámson. Úgy vigyorgott, mintha a főnyereményt nyerte volna meg. Körbe tudta volna röpdösni a szobát, már ha lett volna szárnya. Arra viszont nem vette rá magát, hogy körbeszaladja a szobát, pedig azzal biztosan levezette volna a hirtelen rátörő izgatott feszültséget. Csak egy dologra tudott gondolni. A kertészét az isten is arra teremtette, hogy az ő topmodellje legyen, és lesöpörje Ádám egész kompániáját, azokkal együtt, akiket tőle csalogatott el. Igen, talán az bosszantotta a legjobban, hogy egykori vőlegénye tőle csábította el a legjobb tanítványait. Fellobbant benne a bosszúvágy, és az önelégült magabiztosság, hogy ezzel a Sámson nevű férfival tarolni fog!
–Hm! – lapozta tovább az önéletrajzot. – Csak huszonkét éves?És már ősz hajszálai vannak? Vajon min ment keresztül? Vagy csak ilyen korán őszül? Igaz, jobb, mintha kopaszodna! – nevetett fel halkan. Kintről ajtócsapódás hallatszott, amitől összerezzent, és gyorsan visszadobta a fiókba az iratokat. Nem mintha bárki is megszólhatta volna érte, hiszen mégiscsak ő volt a kastély tulajdonosa, egyben a kertész munkaadója is.
– Gabi! – a kintről felhangzó férfihang térítette magához. István a könyvelője volt az. Gyorsan kirohant a fürdőszobába, hogy a maradék fűszálakat is kifésülje a hajából, nehogy félreérthető legyen.
István, nemcsak a könyvelője volt, hanem jó barátja is. Ő mindig visszarángatta a földre, ha nagyon elszálltak a gondolatai, így talán most is a legjobb időben érkezett.
***
– ­Megőrültél?! – nézett elképedve István a kipirult, izgatott lányra. – Egy senkiből akarsz sztárt csinálni?
A férfi nehezen akarta elhinni, hogy a mindig megfontolt nő ilyen butasággal álljon elő. Kertészből topmodellt csinálni?!
– Gyere! Nézd csak meg! – rángatta az ablakhoz a szigorú arcú könyvelőt. 
A férfi nézte a kinti látványt, de számára nem ugyanazt jelentette, mint a szőke lánynak. Gabi a leendő topmodellt látta, míg István csupán egy másik férfit. Igaz, az valóban izmosabb volt az átlagnál, de semmi más különlegeset nem talált benne.
– Nézd Gabi, azt látom, hogy a pasi jól néz ki, bár én inkább a nőkhöz vonzódok – nevette el magát ­–, de kétséges, hogy egy kertészből hat hét alatt egy kifutó csillagot varázsolsz.
– Jaj, ne a melóst lásd már benne! Tanult a srác, és most felvételizett az egyetemre. 
– Hm – rázta a fejét a férfi. – Az én szakterületem a pénz, és a számok között élek. Nem értek a modellvilághoz, mégsem hiszem el, hogy ennyi idő alatt sikerülni fog. Tudom, hogy vannak olyan filmek, amiben ilyen csodák történnek, de inkább szállj le a földre! Kizárt, hogy az – mutatott a kert felé – benne lenne ilyesmiben. Add el az iskolát, és kezdj valami másba!
– Nem, szó sem lehet róla! –  szorította össze dacosan a száját, ő már eldöntötte, hogy nem adja meg magát olyan könnyedén. 
Még folytatódott volna a meddő vita, ha nem szólal meg a férfi telefonja.
Gabi továbbra is az ablakon át bámult ki a kastély udvarára, gondosan újra és újra felmérve a kertben munkálkodó férfi vonalait. Maga sem tudta, hogy vajon a szakmai érdeklődés, vagy valami más vonzotta. Közel a harmincadik évéhez sehogy sem illett a vágyakozás egy huszonkét éves férfi iránt. – Miért is lenne olyan sok? Hiszen csak hat évvel vagyok idősebb – motyogta magában, amitől egészen megrettent. Saját magával vitázott.
–Ejnye, Gabi! – szólt rá rosszallóan a könyvelő, aki értetlenül nézte az ablakra tapadó lányt. Ilyennek még sosem látta.
Gabi zavartan lépett hátra, arcára halvány pír telepedett. Úgy érezte István a gondolataiba látott.
– Jaj, ne már! Ne értsd félre! Csak azt néztem, milyen a mozgása. Szerintem, egész jól fog mozogni a kifutón is.
–Te komolyan megbuggyantál! Mondom, hogy az a fickó sosem fogja elvállalni! És ha mégis, akkorát fogsz vele bukni, hogy az isten sem rángat vissza az üzleti életbe!
–Be fogom bizonyítani! – szorította össze konokul a száját. Annyira eltökélt volt, hogy senki nem győzhette meg, és teljesen biztos volt benne, hogy egyedül Sámson a mentsvára.
***
Sámson megilletődötten állt a lány íróasztala előtt. Már ezerszer megbánta, hogy kötekedett Gabival, de akkor még fogalma sem volt arról, hogy ő a kastély tulajdonosa. Ki gondolta volna, hogy pont az a lány, aki gondolkodás nélkül leveti magát a tetőről. Azt hitte az egyik modell.
Most különösen dühös volt magára, mert teljesen biztos volt benne, hogy kirúgják. Pedig imádta a munkáját. Ott a Krabiszky kastély zegzugos útjain csak a kertnek, a növényeknek tudott élni. A fájdalmas múlt nem akart eltűnni, csak ha elvonult a világtól, és ez a hely tökéletes volt arra. Bár tudta, hamarosan vége lesz a nyugalomnak, ha megkezdődik az egyetem. Persze azt is alig várja, annyira bízik benne, hogy majd meg fogja változtatni az életét. Kitűzött egy célt, illetve nem is egyet. Elfelejteni Edinát, a múltját, és bebizonyítani, hogy többre viszi, mint az apja. Remélte, hogy a tanulás mellett a kastély kertjében is tovább dolgozhat, de az most már  csak remény maradt.
Gabi zavartan nézte a tétován toporgó férfit. Egyáltalán nem volt egyértelmű, hogy ki van nagyobb kínban. A lánynak fogalma sem volt, hogyan kezdjen hozzá a mondanivalójához, de Sámson hamarabb szólalt meg.
–Most ki fogsz rúgni?
– Dehogy! Inkább van egy állásajánlatom számodra? Szükségem van egy modellre – szaladt ki a száján az elkapkodott mondat, pedig jobb lett volna apránként adagolni a kérést.
– Mire? – nézett Sámson elképedve a szőke lányra, de igazán meg sem mozdultak az arcizmai. Ő már lelkileg felkészült, hogy vége a jó kis munkájának, pedig mekkora kihívás volt a gaz lepte kertből gondozott parkot csinálni. Most meg valami ficsúrt akarnak belőle csinálni?
– Megpróbálom elmagyarázni – lépett közelebb Gabi. Alig fél fejjel volt magasabb a férfi, és a lány tűsarkúja ezt a különbséget is majdnem kiegyenlítette, így egyenesem a szemébe nézhetett. A mélykék szempár semmit nem árult el, hűvösen pillantott vissza. Gabi finoman Sámson vállára tette a kezét. Megpróbálta elkerülni, hogy ez a mozdulat lekezelő legyen, de mégis megrezzent a férfi válla. Gabi riadtan kapta el a kezét, fogalma sem volt, hogy mit csinál. Tulajdonképpen, a szakmájából adódóan is tudnia kellene, hogyan viselkedjen a férfiakkal, a tanítványaival. Most mégis félénk kislányként pislogott a férfira, akinek az arca továbbra is rezzenéstelen maradt. –Mint egy kőszobor – meredt rá a szőke lány. Teljesen elállt a szava, bizonytalanná vált. – Vajon tényleg ez a megoldás? 
Egy rövid ideig egymásba forrt a ház asszonyának és alkalmazottjának pillantása. Gabinak csak forgott az agya, mint egy propeller, szerencsére nem hangosan, mert akkor Sámson igencsak érdekes dolgokat tudhatott volna meg.
Gabinak néhány másodperc alatt egy komplex stratégiai terv futott át az agyán. Persze a végeredmény ugyanaz lett, ami már a kezdett kezdetén volt. Szüksége van a férfira, nélküle elveszett. Bár meglehet, vele még jobban elbukhat. Ezt a lehetőséget is számba kellett vennie.
Nem volt más választása, folytatnia kell. Igazából az zavarta a legjobban, hogy semmilyen érzelmet nem fedezett fel a kertész arcán. – Így elég nehéz lesz kitalálni, hogy mire gondol!
–Nézd, te alkatilag tökéletes vagy a célomhoz – pirult el egy pillanat alatt, hiszen ez totál félreérthető volt. – Nem, ne értsd félre, csak szakmai szempontból. Néhány hét alatt betanítanálak, és egy igen színvonalas versenyen be is futhatnál. Sok pénz, nagyon sok pénz van ebben a szakmában. Én nem kérek egy fillért sem a tanításért, csak segíts nekem megnyerni a versenyt. Annyi pénzed lesz, hogy nem kell többet a kertet túrnod, még az egyetemet is tudod belőle fizetni – hadarta a lehetőségeket egy szuszra. Tudta a nagy jövedelem említése az mindig beválik, a pénz nagy úr. Ám nem Sámson számára, bármilyen érzékletes is volt az előadás, csak egyetlen szó lehetett a válasz.
– Nem.
***
A lenyugvó nap halvány rózsaszínre festette az eget, itt-ott sötétebb lilás árnyalatokat csempészve a sötétebb felhők mögé. A Krabiszky kastélyra végtelen nyugalom telepedett.
A levegőben rózsák édeskés illata szállt. Egy-egy méh halk duruzsolással röppent egyik virágról a másikra, még egy utolsó szippantásra a leszálló sötétség előtt. 
A festői kép romantikus hangulatot sugárzott, ám mindez egyáltalán nem foglalkoztatta a párkányon ücsörgő lányt.
Gabi lelkében tüzes vihar kavargott, józan esze harcolt az ébredő szenvedély ellen. Az nem lehet, hogy lángra lobbanjon egy alig ismert férfi miatt! Csak egyre tudott gondolni napok óta, a nap minden percében, mint egy tinédzser lány, a pár napja megismert Sámsonra. A férfira, aki szinte az első pillanatban nemet mondott neki. Akkor úgy érezte szétrobban az elutasító szó hallatán. Pedig az nem szerelmi felkérés volt, csupán egy munkára akarta rávenni.
Dühös volt. Ritkán esett meg, hogy neki ellentmondjanak. Úgy szakmai téren, ahogy a magánéletében sem. Egészen kislány korától a figyelem középpontjában állt. Vitathatatlan szépsége mindenkit lenyűgözött, rajongtak érte. Ahogy a családja, a tanárai, de még az osztálytársai is elismerték.
A karrierje hamar a magasba szökkent. Senki sem lepődött meg, hogy pillanatokon belül topmodellként sétált végig a kifutón. Mégsem tudta boldoggá tenni a csillogás, a fény. Az egyetemi tanulmányai után úgy érezte, hogy másra van szüksége. Feladta az akkora már igen magasra ívelt pályáját. Keményen meg kellett harcolnia a tiltakozó szponzorokkal, és a riválisokkal. Senki nem állt mellette, hogy segítse az ügynökség létrejöttét, csupán a jól kiépített kapcsolatainak, és kitartásának köszönheti.
Az a néhány barátja is mind tiltakozott amiért abbahagyta a modellkedést, és a tanítás felé fordult. De, neki mindig az volt a vágya, egy saját modelliskola.
Ment mindig a maga feje után, nem volt szüksége, sem szülői, sem baráti tanácsra. Abban sem tudtak ráhatni, hogy ne Ádámot válassza. Nem hitte el, hogy fájdalmat fog okozni neki, annyira szerelmes volt. Olyan végtelen boldogság szállta meg, hogy a saját szemének sem akart hinni. Amikor meglátta édes kettesben Angelikával, csak arra tudott gondolni, hogy ez csupán szakmai kapcsolat lehet. Ádám is erről győzködte, és ő boldogan hitt benne.
Közismert volt, hogy az a lány mindent bevetett a karrierje érdekében, átgázolt embereken, megfordult bárkinek az ágyában, ha azzal célt ért. De azt álmában sem gondolta, hogy ez fordítva is megtörténhet. Ádám ugyanezt tette. Ő kereste az utat Angelika párnái között.
Felsóhajtott a kellemetlen emlékek hatására, az agya erősen tiltakozott, hogy a rossz pillanatokat felidézze. Mégis valami belső kényszer újra és újra felidézte azt a kompromittáló pillanatot. 
Langyos nyári délután volt, a szellő finoman meglengette szőke haját, ahogy kiszállt a taxiból. Repesett attól a gondolattól, hogy újra Ádám karjaiban lehet, aki csak ámulni fog a csodás meglepetéstől. A belvárosban bérelt exkluzív otthonuk a félemeleten volt, ahonnan csodás kilátás nyílt a közeli folyóra. A teraszon sok-sok varázslatos estét töltöttek együtt, és Gabi az élet minden pillanatát élvezte.
Arcára finom mosoly költözött, ahogy elfordította a kulcsot a zárban. Hangtalan léptekkel osont be, akár egy tolvaj. Frenetikus meglepetést akart. Megkapta!
A hálószoba félhomályában ketten pihentek az ágyában. A lazán magukra dobott takaró alatt szétdobált kezekkel feküdt Ádám, hóna alatt a vörös hajú Angelikával, aki cseppet sem angyali pózban hevert.
Gabi nézte őket, és képtelen volt megszólalni. Legbelül, mint kitörni készülő vulkán, úgy gyűlt a harag, és egyszer csak kirobbant. Fogalma nem volt, hogy ekkora hangerőre képes, de valószínű, hogy az egy kilométerre levő folyó partján is hallották a hangerejét. A két alak rémülten pattant ki az ágyból. Ádám két kézzel takarta magát, ami azért elég felesleges volt, hiszen nem először látta meztelenül Gabi.
Angéla bénultan ült az ágy szélén, álmos szemekkel pislogott rá. Gabi nemcsak az ügynökség vezetője volt, hanem egykor az ő keze alatt vált a másik lány felkapott modellé. Gabi abban a pillanatban nem foglalkozott azzal, hogy a tanítványa vagy sem. Az adrenalin dolgozott a vérében. Egyetlen erőszakos mozdulattal megragadta a lány vörös haját, és egyenesen az utcai teraszra vontatta. Néhány másodpercen belül a topmodell az ablak alatti park halványzöld gyepszőnyegén hevert, úgy ahogy az anyja világra hozta. Szerencséjére az esés nem volt nagy, csak a hátsó része sajgott, mégis úgy nyüszített, mint egy kivert kutya.
–Kidobtál! Valamim biztosan eltört. Hívjál mentőt, rendőrséget! – kiabálta a közben odaérő Ádámnak, aki sebtében kapkodta magára a ruháit.
–Eredj utána! – lökte meg Gabi hátulról. A férfi meglepetten ingott meg, ami olyan jól sikerült, hogy valóban átzuhant a korláton.
–A ruhám! – sipította a vörös lány, rögtön azután, hogy Ádám melléje pottyant.
Gabi egyetlen lendülettel befordult a szobába, felkapkodta a szétdobált ruhaneműket, rádobta az ágyra, és úgy ahogy volt ágyneműstől, mindenestől összefogta, mint egy batyut, úgy hajította a pár után. A lepedő szétnyílt és a tartalma egyenesen beterítette a tápászkodó párocskát. Gabi egyetlen szó nélkül megfordult. Az üvegajtó hangosan csapódott, miközben vastag repedés futott végig a tejüvegen
***
– Miért? Miért tette ezt velem? – mondta ki hangosan a gondolatait. 
 Mintha csak a gondolataira érkezett volna a válasz, vagy leszakadt volna az ég, úgy érkezett az iszonyatos hang a szoba mélyéből. Mint egy földindulás, amelytől a bennlévő bútorok életre keltek. Rémülten ugrott fel, egy pillanatra megremegett a lába, majdnem lerántva a keskeny párkány széléről. Ettől még riadtabban kapaszkodott az ablakkeretbe, majd egyetlen gyors mozdulattal a szobában termett.
Az óriási hanghatás ellenére csupán csak a míves ékszeres ládika feküdt a szoba közepén, leszakadt ajtajával. A fali szekrény ajtaja szélesre tárva, mintha kacagna azon, hogy a tartalma a földön hever.
Gabi gyorsan felkapta asztmapipáját, mélyet szippantott belőle, ez valamennyire enyhítette a riadalom okozta fulladásérzetét. Bosszúsan rázta a fejét. Ezek az öreg bútorok!
–Úristen! Mi történt? – lihegett Irma néni kétségbeesetten az ajtóban. 
 –Semmi baj, csak az ócska szekrények kezdenek széthullani. 
 –Jaj, Gabikám! Nem itt kellene tartanod az ékszereket! – térdelt le a lány mellé, az ékszeres ládika szétszóródott tartalmának összegyűjtéséhez. – Ó nézd csak! Nagymamád fülbevalói. 
 – Igen – mosolyodott el Gabi. – Emlékszem, mindig lopva vette fel, hogy senki ne lássa meg, és csupán rövid ideig illegette magát a tükör előtt. Titokban kellett tartania, hogy gyémánt fülbevalói vannak, de mindig várta a pillanatot, amikor szabadon felveheti.
– Bizony, bizony – bólogatott az idős asszony miközben tovább rakosgatta a dobozkába a szétszóródott csecsebecséket. – Ezt megtartottad? – kapott kézbe egy finoman megmunkált gyűrűt. Az idős asszony elképedt, jól ismerte az ékszert, hiszen egy ideig Gabi ujjának a dísze volt.
– Igen, nem akarta vissza venni Ádám. De volt itt még más is – tekingetett körbe a lány.
–Micsoda? Csak nem arra a nagy szívmedálra gondolsz – kapott a fejéhez a néni.
Az idős nő szeme gyorsan végigfutott a padlón, még az ágy alá is bekukucskált, de a drága ékszer sehol sem volt. Irma néni gyors tempóban keresztet vetett magára.
–Jézus Mária! Ez csak Áfra műve lehet!
– Ugyan már! – pillantgatott körbe-körbe a szőke lány, mert hitt is meg nem is a kastély szellemében.
Ám az tény, hogy abba a szobába rajta kívül legfeljebb Irma néni járt be, de ő benne tökéletesen megbízik. Az idős nőre és a férjére akár az életét is rámerné bízni.
– Á! Biztosan máshova tettem – rázta meg a fejét, pedig biztos volt benne, hogy ott kellene lenni az ékszeres dobozban.
Az idős asszony nem szállt vitába a lánnyal, csak kétkedően rázta a fejét. Magában már eldöntötte, hogy mindenképpen ki kell űzni a házból a kleptomániás kísértetett. 
 *** 
 Gabi még mindig az előző este történetek hatása alatt állt, amit fokozott az éjszakai álma. 
 Fizikai fájdalmat érzett az emlékek és a feltörő új érzelmek miatt. Nem tartotta magát nyafogós, érzelgős nőnek és annak a látszatát is igyekezett elkerülni. Mégsem sikerült legyőznie a bizsergő érzést Sámson iránt. Ahogy az éjszaka álmában hozzáért!... Még ilyet, de hasonlót sem álmodott.
Ott az álomvilágban egy cseppet sem félt, amikor a férfi terebélyes tűzcsóvává változott és úgy ölelte át. Nem volt fájdalmas egy cseppet sem a hatalmas lángok ölelése, sőt még az sem, ahogy a teste szép lassan hamuvá vált. Ott akkor azt érezte, hogy abban a tűzben nemcsak ő ég el, hanem a férfi jeges szíve is megolvad. Összeborzongott az álomkép hatására. Irdatlan nagy erőfeszítésébe került, hogy a gondolatait más irányba terelje, és csak az elébe tálalt reggelire koncentráljon. Arra sem igazán figyelt, hogy az idős házvezetőnő arca a szokásosnál is sápadtabb, és szánakozóan figyeli az ő monoton mozdulatait.
Mindketten összerándultak a hangos kopogtatásra. Gabi ingerülten ugrott fel a székéből. Ki lehet az, aki ilyen korai órában megzavarja őket. Irma néni egy lendülettel fordult meg, de Gabi elkapta a vállát.
–Majd én!
Hatalmas lépésekkel tartott az ajtó felé, forrt benne az elmúlt napok feszültsége, a kudarcok miatt érzett kilátástalanság, és amúgy minden, ami ki akart törni belőle. Azt érezte, hogy ha nem szabadítja ki magából, és nem zúdítja valakire a haragját, szét fog durranni.
Biztos volt benne, hogy az ajtó túloldalán lévő ember pillanaton belül megkapja az összes mérgét, beleengedi a fullánkját. Szó szerint feltépte az ajtót, hogy leüvöltse a váratlan vendéget, aki bejelentés nélkül érkezett. Nagyon remélte, hogy valamelyik tanítványa, nem pedig egy ügyfél. Bár azok sosem jönnek bejelentés nélkül. És igazából nem szeretett volna egyetlen partnert sem megbántani. Ezért is várta, hogy a gonosz hangulatát valamelyik diákja nyakába zúdíthassa.
Mégis megnémult abban a pillanatban, ahogy feltárult az ajtó.
A bejáratban, mintegy bibliai hős, úgy állt a felkelő nap fényével glóriázott férfi. A bronz-barnára sült Sámson mereven tekintett a felpaprikázott lányra, akinek egy szempillantás alatt a semmibe veszett a haragja. Csak tátogni tudott, mint egy partra vetett hal.
Arra nem számított, hogy azonnal a hatalmába keríti az érzés. A háborgó lelke, sőt az egész teste abban a pillanatban csak arra várt, hogy elmerüljön a mélykék szempárban, és ott megtalálja lelke selymes nyugalmát. Mégis a férfi hideg pillantástól csak a jeges borzongás járta át a testét. Miféle ember az, aki így tud nézni, ennyire dermesztően és mégis forrón?
–Jó reggelt! – bólintott Sámson ugyanolyan érzéketlen arckifejezéssel, amely oly hideggé tette a tekintetét.
–Jó..jó reggelt! – dadogta Gabi, és azonnal megérezte, mennyire idétlenül viselkedik, mindezt még fokozta, hogy majdnem tátott szájjal nézett fel férfira, egészen addig, míg rá nem jött, mit is művel. Feszülten fordította el a fejét, amikor Sámson kimondta a várva várt szót.
–Vállalom!
Gabi hirtelen nem tudta, hogy a száját tátsa el, vagy rögtön elájuljon, de az is meglehet, hogy azonnal felszáll az égbe. Igen, megint elfelejtkezett arról, hogy nincsenek szárnyai, de még az is kiment a fejéből, hogy válaszoljon, vagy legalább megforduljon.
Sámson várt egy rövid pillanatot, majd szó nélkül megfordult, és minden magyarázat nélkül elindult a kert felé.
Gabi mellkasát belülről verték ököllel, legalábbis úgy érezte. Szédült, és kapkodta a levegőt, de most egyáltalán nem az asztmája miatt. A férfi jelenléte, vagy a kimondott szó volt ilyen hatással rá? Fogalma sem volt, hogy mi történt vele? Elfelejtett gondolkodni?
– Azt a mindenségit! A francba! – káromkodta el magát hangosan.
Sámson komótosan, lassan sétált, tulajdonképpen arra várt, hogy valamit mond Gabi, vagy visszahívja, de a lány csak állt, mint egy kupac száraz falevél. Persze nem gondolta róla, hogy olyan lenne, mint egy komposzthalom, annál azért jobban tetszett neki a lány. Kicsit flúgos volt, kicsit zavaros, de azt meg kellett adnia, hogy igen csinos. Az is imponáló volt, hogy ilyen fiatalon ennyi mindent tudhat a magáénak, az ügynökség, az iskola, na és a kastély… Persze könnyű úgy, hogy mindent megörökölt. 
–A francba! A francba! – ismételte magát Gabi. – Gyere vissza! – üvöltötte a férfi után, akinek merev arcvonásain átfutott egy derűs mosoly, és szép lassan megfordult.
***
–Ezt nem hiszem el! – mérgelődött Gabi a táncterem közepén, miközben a nagy nehezen beszervezett koreográfus unottan nézte az óráját, neki mindegy volt, hogy van tanítvány vagy nincs. Bár egyben kíváncsi is volt, hogy ki az a fiú, aki miatt a Krabiszky lány mindent felforgat. Kripovszki Kázmér keze alatt már sok botlábú manöken jelölt megfordult, és arról volt híres, hogy ha vért izzadtak  a tanítványai, ő akkor is kihozta belőlük a legjobbat.
A szőke lány izgatottan toporgott, legszívesebben kirohant volna a kertbe, hogy beleüvöltsön a csendbe. – Sámson! Hol a fészkes fenében vagy, amikor már rég itt kellene lenned?  Persze ezt mégsem tehette meg, neki magabiztos vezetőnek kellett lennie, nem a kertben óbégatni. Mégis olyan szintre nőtt benne a feszültség, hogy amikor végre belépett a férfi, odalépett hozzá és lekevert neki egy csinos pofont.
Sámson egy pillanat alatt elkapta a csuklóját, mélyen a lány szemébe nézett, arcán egy izom sem mozdult, csupán annyit kérdezett:
–Ez is az oktatás része?
Gabi arcán a piros több árnyalata átfutott, mire nagy nehezen kinyögte.
–Ne haragudj, csak már ideges voltam, amiért nem jöttél időben.
–Meg kellett locsolnom a virágokat, elszáradnak ebben a nagy melegben.
–Minden diákomnak be kell tartani az időpontokat! A pontosság alapvető a mi munkánkban.
–Oké. Akkor hajnalban locsolok.
–Nem neked kellene csinálni a kertet, majd szólok Bandi bácsinak, hogy vegyen fel mást.
­–Felesleges! Megoldom. Na, akkor mit kell csinálnom?
–Hát fiacskám –, nézte végig Kázmér az izmos férfit – táncikálni fogunk.
Sámsonnak felszaladt a szemöldöke. Azzal a lehetőséggel azért számolt, hogy fel kell mennie a kifutóra, de táncolni?
–Na, gyerünk! Gatyára! – viccelődött a koreográfus. Gabi a háttérben pukkadozott. Tetszett neki a szituáció, különösen, hogy most látta először grimaszolni Sámsont.
A kertészfiú vonakodva, de nekiállt öltözni, míg Kázmér le nem állította.
–Fiacskám, ez itt nem sztriptíz, ott kell öltözni – mutatott a szomszédos szobára.
Gabi kissé elhúzta a száját, mert ő szívesen végignézte volna a férfi vetkőzését. Arra gondolt, hogy ezzel a testtel még chippendale fiú is lehetne belőle. Elképzelte, hogy csak neki táncol, és a forró testük összeér. Nagyot sóhajtott, és ismét magára haragudott. Mi ő? Egy csitri, aki álmodozik? Hiszen nem is ismeri Sámsont, még jóformán két értelmes mondatot nem beszéltek. Gondolatait csak az tudta visszatéríteni, hogy visszatért a kertészlegény, és már nem is tűnt annak. A fehér atléta megmaradt, a kopott farmert egy bemelegítő nadrág váltotta fel, amely a könnyebb mozgáshoz elengedhetetlen volt.
Gabi agyán azonnal átsuhant a gondolat. – Légies mozgás?  Úristen! Már az elején elbukunk! – csavargatta idegesen a haját, ahogy Kázmér a tükör előtt mutogatni kezdte a lépéseket.
Sámson nézte, hogy mit bohóckodik a fickó, majd rávette magát és pontosan leutánozta a lépéseket. Nem csak a szőke lánynak esett le az álla, de a koreográfusok gyöngye is elismerően bólogatott. Ki nem nézte volna a fickóból, hogy egyetlen normális lépést is tud tenni, de ahhoz képest egész jól mozognak a lábai.
Kázmér a szokásostól eltérően nem egy-két óra oktatást vezetett le, hanem egészen négy órahosszáig egzecírozta Sámsont, aki meglepően jól bírta a kemény kiképzést.
Az már kevésbé ment jól neki, amikor a mozgását, járását igyekezett a tánctanára igazítani.
–Tessék elfelejteni ezt a parasztos menést! – parancsolt rá Kázmér, de Sámson nem hagyta magát.
–Ha már egyszer az vagyok! Egy parasztlegény.
Még Gabi is felpattant, bár eddig nem szólt bele a tanításba, de nem bírta tovább.
–Nem! Te egy csillag vagy! – emelte fel a férfi állát. – Neked felfele kell nézned, mert te vagy a legjobb. Tökéletes a tested, szép az arcod, istenien vonzó vagy! – sorolta fellelkesülten, teljesen elfelejtkezve arról, hogy Sámson más, mint a többi tanítványa.
Abban a pillanatban, ahogy leesett neki miket is mondott. az arca tűzpiros árnyalatot vett fel. Sámson finoman elmosolyodott, a rúzsvirág képe jelent meg előtte, és a növény másik neve is eszébe jutott: Szégyenlősvirág. Éppen előző nap csodálta meg az üvegházban a virágba borult szépséget.  Ugyanolyan volt Gabi is, feltűnő vörös színű, és ahogy lesütötte a szemét szemérmes virágszállá változott.
–Annyira azért ne dicsérjük a fiatalembert, mert még elbízza magát – vágott közbe Kázmér, bajusza alatt mosolyogva.
–Ó, én csak önbizalmat akartam adni – nézett fel Sámsonra, akinek a szája sarkában ott maradt egy pici halvány mosoly, úgy nézett a lány szemébe. Gabi szédülten vonult vissza a terem túlsó sarkában levő székéhez.
–Meg kellene nyílni a földnek, vagy valaminek a fejemre zuhanni, mert ez már annyira durva! Mintha én udvarolnék Sámsonnak. Miért nem tudok úgy tekinteni rá, mint bármelyik hallgatóra? Hogy én mekkora idióta vagyok! – morogta magában.
***
Sámson hanyatt feküdt a fűben, végre egy kis nyugalomra talált. A kastély kertjére is ráborult az este, csupán a kerti lámpák fénye világított, valamint az égen ragyogó csillagok. Sámsonnak a háta közepe sem kívánta az egész hercehurcát, ami körbevette, bár egy kicsit kezdte élvezni, hogy a középpontban van. Egész eddigi életében csak háttérbe volt szorítva, mindig más volt a fontos. Most egy egészen más világba csöppent, és megpróbálta a legjobbat kihozni belőle. Meg akart felelni Gabi elvárásainak, bizonyítani, hogy erre is képes. Fura érzései voltak a lánnyal kapcsolatban. Tiszteletben kellett tartania, hogy a főnöke, de mégis csak azt a lányt látja benne, aki levetette magát a tetőről egyenesen a szénakazalba. Elmosolyodott, ahogy eszébe ötlött a lány kalimpáló lába, a tarka szoknya alól kivillanó fekete csipkés bugyija, és a riadt tekintette, ahogy kiemelte a traktor hátuljából. Tényleg komikus helyzet volt. Az elmúlt évek alatt, egész pontosan az Edinával való szakításuk óta most esett meg először, hogy egy nőben nem csak szex-tárgyat látott, hanem valami egészen mást. Bár a szíve egyáltalán nem éledt fel, csupán megfogta Gabi gyámoltalansága és egyben vagánysága. Nem is tudta eldönteni pontosan, hogy szánja vagy felnézzen rá.
–Alszol? – térdepelt le Gabi a csukott szemű férfi mellé. Sámson lassan, nagyon lassan nyitotta ki a szemét, hogy tengerkék pillantását a lányra emelje.
–Nem. Éppen rád gondoltam.
–Rám? – öntötte el az arcát a pír.
–Igen. Most is leugranál a kedvemért? Mondjuk onnan – mutatott fel a fejük fölé tornyosuló öreg kőrisfa ágára.
–Nem is miattad ugrottam le! – pattant fel Gabi mérgesen, de Sámson elkapta a kezét és visszarántotta a fűre.
–Csak vicceltem, nem kell azért felkapni a vizet – cirógatta végig a lány karját
Gabi lélekben végigjárta a poklok poklát. Megtudta, hogy rá gondolt Sámson, majd gúnyolódott vele az ugrás miatt, most meg a karját simogatja! A teste olyan bizsergésbe kezdett, hogy legszívesebben azonnal a férfi karjába vettette volna magát. Durcás arccal húzta el a karját. Sámson arcán egy enyhe mosoly suhant át, ami azért nem kerülte el Gabi figyelmét. Hiszen csodaszámba ment a férfitól még egy ilyen aprócska kis mosoly is.
–Hülye vicceid vannak! – húzta el a száját a férfira nézve.
–Gyere! Nyújtózz el a fűben, innen jól látszanak a csillagok. Mintha az Istennek vidám kedve volna ma este, és gyöngyökkel szórta volna tele az eget.
–Nem tudtam, hogy egy poéta veszett el benned, hiszen te egy kőszobor vagy! – csipkelődött a lány, pedig legszívesebben kiugrott volna a bugyijából. Mitől lett hirtelen ilyen romantikus? Lehet, hogy ő is érez valamit irántam?– pislogott a férfi felé, aki rövid ideig csendben bámulta az eget.
–Nem voltam mindig ilyen – tört ki hirtelen belőle az őszinteség, majd gyorsan el is hallgatott.
–Mi történt?
–Nem fontos.
–Mégis, mi lett veled, hogy ilyen lettél?
–Megégett a szívem.
–Megégett? – nevetett fel a lány. – Tudod, te hány embernek ég meg a szíve, mennyien csalódnak?
–Az enyém más volt – állt fel Sámson és szó nélkül magára hagyta a lányt.
Gabinak a szája is tátva maradt, és egy hang nem jött ki a torkán, csak meredten bámult a távozó férfi után.
***
Edina rátámaszkodott az utat elválasztó vaskorlátra, úgy nézte a színes forgatagot. A pénteki csúcsforgalom megakasztotta az autók áradatát. Senki sem figyelt a bámuló lányra, még az előtte lelassító fehér Jaguár két utasa sem. A lány csak nézte a párt, ahogy a szőke lány végigcirógatja a mellette ülő férfi sötét haját, majd hozzábújik, vállára hajtja a fejét. A lámpa ismét zöldre váltott, és megindult a forgalom, csak egy valaki maradt mozdulatlan. Edina szeme követe a távolodó autót, arcán sötét felhők tűntek fel, miközben a felbőgő motorok hangja elnyomta a kiáltását.
– Sámson!

Megégett szív 7. rész – Gabi

A fehér jaguár oldalán táncot járt a napfény, miközben utasának világosszőke haját aranyfénybe vonta. A nő nyugodt arccal ült a kormány mögött, a legbelül motoszkáló nyugtalansága ellenére. Gabi a távirányítót a kovácsoltvas kapura irányította. Míg a kapu lassan araszolva kitárult előtte, szemével végigfutott az elébe táruló látványon. Igazából sosem tudta megunni.
A hosszan végigfutó bejárót szabályos téglalapokként fogták közre a méregzöld sövények, szigorúan az út végén álló kastélyra irányítva a tekintetett. Krabiszky kastély, így hívták. Bár csak jóindulattal lehet kastélynak hívni, inkább csak egy kisebb kúria – mosolygott magában Gabi az ősei lakhelyére tekintve.
A kastély barokk stílusával, az 1700-as évekből, igazán impozáns épület volt. Cirádás falai, apró szobrai talán túl soknak tűntek az egyszerű kifinomult stílushoz szokott lány számára. Gabi mégis erősen kötődött a jelenlegi otthonához, bár nem ott nőtt fel, de sok-sok nyarat felidéz benne. A háború után államosították a kastélyt, a nagyszüleinek csupán a cselédház jutott. A nemesei Krabiszkyk elfoglalhatták az egykori szolgáik otthonát. A két öreg már nem érte meg azt, amikor a nemesi kúria ismét a család tulajdonába került. Gabi kislányként Ausztriában élt, de minden adandó alkalommal hazatérhetett a nagyiékhoz. Most is a legkedvesebb számára az öreg cselédlak, amely ma már vendégházként szolgál.
Lassan araszolt a fehér cabrio az épület felé. A két oldalt elterülő zöldellő park az éppen nyíló virágözönnel nyugalmat, békét sugárzott. A kert tökéletes pompája szakértő kezekre utalt, annak ellenére, hogy egy hónappal azelőtt a gaz kezdte átvenni az uralmat. Bandi bácsi, az öreg gondnok nem bírta már erővel, és hát adjuk meg, szakértelemnek is híján volt. Most örül, hogy hallgatott az öregre, és rábízta az új kertész felvételét, amíg ő távol volt. Elégedett az eredménnyel, jól választott az öreg Bandi.
Gabi a nagy szemlélődésben majdnem nekihajtott a terasznak, ijedten fékezett az utolsó pillanatban. Még nem szállt ki az autóból, kicsit megriadt az előző figyelmetlensége miatt, le kellett nyugodnia. Csöndben élvezte azt a békességet, amelyet a kert árasztott magából.
Felnézett az előtér tetején pihenő kis szoborra. A békésen alvó lány hátára angyalszárnyakat faragtak, így mindenki csak kisangyalként emlegette, de Gabi pontosan tudta, nem az, akinek gondolják. Ő volt Áfra, a kleptomániás lány. Kissé összeborzongott, a gyermekkori mesékre gondolva.
Áfra a kastély kísértete, ha valami eltűnt, azt mind az ő számlájára írták.
A legenda szerint egykoron a kastélyban élt. Fiatal, alig tizenhat éves leányzó volt, akivel gyakran megesett vendégségben, hogy egy-egy szép formájú ezüstkanalat vagy apró kis tárgyakat a zsebébe süllyesztett.  Bár igazán nagy értéket sosem lopott, mégis megvádolták egy szív formájú gyémánt ellopásával, amit igencsak a szívére vette, és kiugrott a padlásszoba ablakán. Ez nem is lett volna olyan nagy baj, hiszen csak egyszintes az épület, ha nem egy méretes kődarabra zuhan, amely azonnal szétzúzta a fejét. A sors fintora, hogy halála után néhány nappal előkerült a gyémánt, amit nem is Áfra lopott el, így azóta kísért a házban.
A szomorú legenda ellenére mégis ő lett a Modell iskola és ügynökség jelképe. Ez volt Gabi büszkesége, élete értelme.
Valamikor ő is sikeres manöken volt. Ám nagyobb lehetőséget látott abban, hogy tanítson, és ő nevelje ki a jövő sztárjait. Könnyedén tudta ezt megtennie, hiszen nemcsak a tisztességes nagyszülői örökség állt rendelkezésére, hanem az egykori modell karrierje is tekintélyes summával növelte bankszámláját.
Gabi mégsem elégedett az életével. Szomorúan konstatálta, hogy bár anyagiakban nem szenved hiányt, a magánélete romokban hever.
Egy hónappal ezelőtt ő volt a világon a legboldogabb ember, hiszen az jegyezte el, aki minden szempontból tökéletesen megfelelt neki. Ádám igazán vonzó férfi volt, bronzbarna bőre, izzó fekete szeme, tökéletes eleganciája vonzotta a női tekinteteket. Ő mégsem ezért szeretett bele. A férfi kifinomult ízlése, könnyed laza természete, a munkája iránti elhivatottsága el tudta varázsolni, és az már csak hab volt a tortán, hogy ő is a modellszakmában tevékenykedett.  Így is ismerkedtek meg, nagyon hasonló volt az életpályájuk.
Gabi már tudja, hogy vak volt, és csupán egy eszköz a vőlegénye palettáján. Csupán arra kellett, hogy megszerezze az ő kapcsolatait, és ezzel majdnem le is sodorta a pályáról. Szerencsére hamar rájött, szakítottak, és most úgy érzi összeomlott a világ. Magára maradt, egyedül a nagyvilágban.
– Gabika! Valami baj van? – az idős nő aggódva lépett közelebb a maga elé meredő lányhoz.
A szőke lány azonnal magához tért a gondolataiból.
– Semmi baj, Irma néni – mosolygott Bandi bácsi feleségére.
A két kisöreg, már a nagyszülei életében is a kastélyban voltak. Az öreg volt a gondnok, kertész és mindenes, Irma néni pedig a szakács, de mára már átvette az egész ház vezetését. Gabi tökéletesen megbízott benne, különösen azért, mert kicsit a nagymamájára emlékeztette.
Az ő nagymamája mindig elegáns asszony volt, sokat adott a divatra, ugyanakkor a konyhában is ügyesen elboldogult, ahogy Irma néni is. Gabi kicsit elhúzta a száját.
Bezzeg ő! Neki még egy tea megfőzése is gond.
– Akkor jó – bazsalygott az asszony. – Vendéged van, drágám. A kék szalonban vár rád.
– Vendég? Ki az? – nézett elképedve a nénire, különösen a kék szalon hallatára. Ritkán használták azt a helyiséget vendégfogadása, mert ő a saját előszobájának tekintette, mivel onnan nyílt a hálószobája és az irodája is. Amúgy is olyan fellengzős volt szalonnak nevezni az alig húsz négyzetméteres helyiséget.
– Nem árulhatom el! Megtiltotta – nézett huncutul a szőke lányra, majd sietősen visszaszaladt a konyhába, nehogy mégis elkotyogja a vendég kilétét.
Gabi idegesen kapta fel a táskáját a cabrio hátsó üléséről. Rosszat sejtett. 
A tágas előtérből egyenesen a kék szalon  nyitott ajtajára esett a tekintette, ahol az egyik fotelben kényelmesen üldögélt a vendége. Háttal ült, de a lány azonnal felismerte.
Gabival megfordult a világ, térdei megremegtek, és csupán egy hajszál választotta el az összeeséstől.
***
Ádám gondosan igazgatta a fehér vászonnadrág ráncait, tökéletes egyensúlyban kellett lenniük mindkét térdén. A precízsége, a mindig tökéletes kinézete vitte előre a pályán. Ez volt az élete, a kifutó. Hiába cikizték egykori barátai azzal, hogy egészen nőies lett, nem érdekelte. Céljai voltak, amiért bárkit, bármit feláldozott volna. Így nem volt nehéz megválni egykori haverjaitól sem. Őket egyáltalán nem sajnálta, ám Gabi elvesztése megviselte. Mégsem azért kereste fel, hogy visszaszerezze, egészen más volt a célja. A lány az útjában volt, nagyon is, ő volt az elsőszámú ellenfél. Ha valaki megakadályozhatta volna a feljebb lépésben, az csakis Krabiszky Gabriella, amit semmiképpen sem hagyhat!
Ádám az utóbbi években érezte, bármennyire is nehezére esett, hogy neki leáldozott. Fiatal kölykök kezdték átvenni a helyét. Szemtelen, gyerekképű tetovált suhancok. Mindez amellett, hogy a szakma nem vette jó néven a tetoválást, de ezek a kölykök így is felkapottak lettek, és a híres Stella Ádámot egyre kevesebbszer hívták. Titokban besurrant egy-egy bemutatóra.
Szét tudott volna robbanni, ahogy azok a pelyhes állú sihederek hanyagul lógó karokkal végigvonszolták girhes testüket a kifutón. Semmi tartás, vagy legalább valami kecsesség… Attól meg egyenesen falra tudott volna mászni, amikor sorozatosan elkéstek, semmibe vették a szakmát. Ám mégis ez adta az ötletet. Neki kell kinevelni a jövő modelljeit, ahogy Gabi is arra tette fel az életét. Ádám biztos volt benne, hogy ezt is jobban csinálja, mint egykori menyasszonya. És valóban, maga sem gondolta, hogy annyira jól fog menni a dolog.
Eleinte hatalmas ellenkezést váltott ki az egyedi stílusa, a katonás fegyelme, de lassan kezdte eléri a célját. Gabin keresztül sikerült a legjobb koreográfusokat, stylistokat, sminkeset megszerezni, sőt a kapcsolatai révén egyre több divatház érdeklődött a tanítványai iránt. Rendkívül büszke magára, hogy őmiatta kapták fel a katonás-stílust.
Neki lesznek a legjobb modelljei! Egyedüli veszélyt Gabi jelenti számára. Bármennyire kedvelte a lányt, talán még szerelmes is volt belé, most mégis le kell győznie!
***
Mély levegőt vett a szőke lány, minden erejével azon volt, hogy eltitkolja a feltörő érzelmeit. Bármennyire határozott nő volt, a kapcsolataiban gyenge kis madárkává vált, aki a szeretett férfi hatása alá tudott kerülni percek alatt. Már tisztában volt vele, hogy Ádám ezt nagyon is kihasználta. Ma sem tudja, hogyan tette meg akkor azt a lépést, amely a szakításukhoz vezetett. Hatalmas erőfeszítés kellett ahhoz, hogy kiadja a férfi útját. Mégis úgy gondolja, lezárta a kettőjük történetét, ám mégsem volt kétsége, hogy a rátőrő erős szívdobogás Ádámnak köszönhető.
– Helló, szépségem! – állt fel a férfi, szép lassan, hogy legyen ideje felkészülni. Bármennyire is igyekezett ráhangolódni a mondanivalójára, még nem érezte elég magabiztosnak magát. Nem akarta kimutatni izgatottságát, amit egyáltalán nem a lány váltott ki, inkább a terve, a jól kigondolt, vagány elképzelése.
Hanyag eleganciával dobta a vállára a vakító fehér zakót, amely még jobban kiemelte napbarnított bőrét.
– Helló! ­– pirult el Gabi minden igyekezete ellenére. Ádám szeme nem kerülte el a lány arcszínének változását, melyet egy elégedett mosollyal nyugtázott. Két hosszabb lépéssel a lány előtt termett, és mielőtt annak ideje lett volna tiltakozni, szájon csókolta.
Gabi riadtan lépett hátra kezével távol tartva magától a férfit, aki pimaszul vigyorgott az arcába.
– Mit akarsz tőlem? – nyögte ki idegesen Gabi.
– Üzletet akarok ajánlani neked – próbálta finoman eltolni a lány kezét, hogy közelebb férkőzzön hozzá. Úgy gondolta, ha megint megcsókolja, a testi vágyait felkorbácsolhatja. Ha ágyba tudná vinni, mindjárt könnyebb lenne a tervét megvalósítani. De Gabi ellenállt, a kijárat felé hátrált.
– Miféle üzletet? Nekünk nincs semmi közünk egymáshoz.
– Talán mégis van – vágott bele meggondolatlanul a mondandójába Ádám, pedig azt tervezte, hogy előbb felkészíti a lányt. – Az iskola.
– Nem értelek – engedte le meglepetten a kezét a lány, arról is elfeledkezve, hogy Ádám kihasználhatja a lehetőséget, de az nem próbálkozott tovább.
– Van egy ajánlatom. Átveszem tőled a Modell ügynökséget az iskolával, épülettel együtt – vágott egyenesen a közepébe, egy csöppet sem kímélve egykori menyasszonyát. Gabi elsápadt, levegőt is alig kapott.
Ádám arra gondolt, hogy mégiscsak jó a stratégiája, a hirtelen támadás, az ellenfélnek nincs ideje átgondolni, ám a lány nem adta meg magát olyan könnyedén.
– Mit csinálsz?!
– Megveszem a cégedet.
Gabi egy ideig értetlenül nézte a férfit, majd hangos kacagásba tört ki.
– Miért adnám el neked, vagy bárkinek is?
A férfi arca nyugodt maradt, egyetlen arcizma sem mozdult, úgy várta, míg a lány befejezi a nevetést.
– Mert nem érhetsz el egyetlen helyezést sem a Bell’uomo versenyen, ezért így is-úgyis be kell zárnod. Senki nem fogja a tanítványaidat átvenni, csődbe jutsz, kedvesen.
– Már miért ne nyernének a tanítványaim? Tavaly is helyezettek voltunk. Ugyanazokkal indulok, így simán fog menni minden. Igenis van kereslet a modelljeimre, hiszen ezt te is tudod!
– Á,á! – rázta a fejét a férfi kaján vigyorral a szája körül. – Ők már nem indulnak veled, az én iskolám színeiben pompáznak majd, ráadásul igen rossz híred kezd terjedni a divatházak világában – gonoszkodott, és talán még egy kicsit élvezte is.
– Micsoda?! Ugyan már! Ki terjesztene ilyesmit? – fordult ismét pirosba Gabi arca, de, ez a sötétvörös árnyalat a harag pírja volt. Ráadásul az a szín még sötétebbé vált, amikor megsejtette, hogy mi történt. –  Elcsábítottad őket? És még rossz híremet is terjeszted?
Nem válaszolt Ádám, lehajtotta a fejét, de szája sarkában ott bujkált egy kisebb ördögi mosoly tudta, hogy ezt azonnal megérti a lány. Ez volt a célja. Sarokba szorítani, hogy semmilyen kiutat ne lásson. Teljesen biztos volt benne, hogy így megszerezte azt, amit akart.
– Nem! – sikította a szoba csöndjébe a lány, és hogy nyomatékossá tegye az elhatározását egy hatalmas pofont kevert le a férfinak. Ádám megingott a váratlanul kapott ütéstől, ám a következő pillanatban elkapta a lány karját, a szoba falának nyomta, úgy sziszegte az arcába.
– Hatheted van a versenyig, utána úgyis el fogod adni, és sokkal olcsóbban, mint amennyit most ajánlok neked– nézett farkasszemet Gabival, aki már nem az a rémült madárka volt, mint amikor megismerte. Kemény dac csillogott a szemében. Erőteljes rántással kiszabadult a férfi karjaiból.
– Tűnj el a házamból, és soha többet ne tedd be ide a lábad! – üvöltötte torkaszakadtából. A szokatlan erőteljes hangra rémülten szaladt be a néni.
Ádám nem hátrált, továbbra is meredten nézett a lányra, mintha szuggerálná. A férfi a pofon miatt érzett sértődöttsége gyorsan lecsillapodott, és gyorsan taktikát váltott. Arca megenyhült, szerelmes szemekkel tekintett a lányra. Az idők folyamán egészen jól meg tanulta használni a delejes pillantását, amivel elég sok modellt levett már a lábáról. Bár Gabi sosem jött rá a félrelépéseire.
–Ugyan, édesem, te is tudod, hogy ez mindkettőnknek jó lesz. Újra kezdhetnénk, és a mienk lenne a világ legcsodálatosabb esküvője. Tudom, hogy mindig ez volt a nagy álmod.
Gabi erőteljesen rázta a fejét.
–Felejtsd el! Sem az iskola és én sem leszek a tied! Fél éven belül férjhez megyek, de nem hozzád!
–Nocsak! Máris találtál helyettest? – vigyorgott Ádám, mert egy szavát sem hitte el a lánynak. – Ki az a szerencsés fickó? – firtatta igencsak gúnyos hangon.
–Semmi közöd hozzá! Vedd úgy, hogy hat hét múlva a versenyen legyőzlek, és mához fél évre hivatalos vagy az esküvőmre – hadarta a szőke lány, és szinte ugyanabban a pillanatban rájött, hogy lehetetlen dolgot talált ki.
Ádámból olyan elementáris erővel tört ki a röhögés, hogy még az öreg falak is megremegtek.
Az idős asszony az ajtóban toporgott, kínosan tekingetett hol egyikre, hol a másikra. Attól amit Gabi mondott egyenesen tátva maradt a szája. Csak arra tudott gondolni, hogy elment a lánynak az esze, vagy valamit eltitkolt előtte. Idegesen pattant Ádámhoz, és könyökénél fogva rángatta az ajtó felé. A férfi arca már vörös volt a nevetéstől, és a levegőt is kapkodta, miközben könnyeit törölgette.
Hogy fulladnál meg! – morogta Gabi, és gyorsan hátat fordított. – Mekkora marha vagyok! Hogy mondhattam ilyen baromságot! – Két kézzel a falnak támaszkodott, és ahogy meghallotta az ajtó csapódását, erőteljesen a falba verte a fejét.
–Jaj, kislányom! Mit csinálsz?! – rohant be a néni.
–Semmi baj! Most inkább magam maradnék, Irma néni.
–Jaj, jaj! – sopánkodott az idős asszony, de szófogadóan kiment a szobából.
Az eddig megjelent részek itt olvashatóak

Eljött az erotika ideje! 5. rész 18+

Ofélia Garza felhagyni készül a foglalkozásával, hogy egy férfi mellett végre új életet kezdhessen.

Bűn és bűn

– Mondd csak Gerardó, te tulajdonképpen mit csinálsz, mi a munkád? – szegezte a kérdést a férfinak, aki fura mosollyal nézett vissza rá.

– Komolyan tudni akarod, kicsim?

– Szerinted miért kérdezem? – pillantott vissza mérgesen.

– Ha annyira akarod, elmondom – húzódott közelebb hozzá, hogy a fülébe súgja. – Drogdíler vagyok, drágám.

– Micsoda! – pattant fel.

Dílernek lenni, ott, ahol a drogkartellek kezében van minden! Az egyáltalán nem életbiztosítás, sőt!

– Ugyan már, nem olyan borzasztó mesterség ez, kicsim – húzta magához közelebb, de ő lerázta magáról Gerardó kezét.

A terasz korlátjára támaszkodott, és csak bámult a távolba. Annyira mérges volt a férfira, vagy inkább a saját peches választására. Hogy foghatott így mellé!

Gerardó hozzásimult, karja szorosan átölelte, úgy susogott a fülébe.

 – Mondd csak te dögös kislány, és te mivel keresed a kenyered?

– Kurva vagyok – csattant a szó, amitől Gerardó rögtön hangos kacagásba tört ki.

– Na, ne viccelj! – mulatott az elképzelésen. – Ez komoly?

Ő meg csak bólintani tudott.

– Hát ez fantasztikus! Összeillünk – fogta két kezébe a melleit és máris a nyakát csókolgatta.

A férfi ujjai finoman masszírozták a meredten álló mellbimbókat, majd lecsúsztak a kissé kerekded hasára, körbesimogatva azt. A keze lentebb-lentebb csúszott, felizgatva Oféliát.

A férfi ajka egyre követelődzőbben harapdálta Ofélia nyakát, de ujjai nem álltak meg, tenyerét a szeméremdombra helyezte, és egyre szorosabban húzta magához a testét. Ofélia a ruháján keresztül érezte a férfi merevedő férfiasságát, ami a fenekének feszült. Nem volt ereje tiltakozni, de már nem is akart, ahogy a férfi ujjai befurakodtak a bugyijába. Gerardó mindig tudta hova kell nyúlnia, hogy a menybe vigye. Másodpercek alatt lehúzta a csipkés alsóneműt. A hosszúkás ujj úgy mozgott benne, hogy néhány pillanat múlva elöntötte a forróság. Feljajdult a gyönyörtől, minden porcikáját átjárta az édes kéj, amitől teljesen elalélt, de Gerardó nem hagyta pihenni, egyetlen mozdulattal ráfektette a korlátra, és máris belehatolt hátulról.

A fájdalom és a gyönyör egyszerre érkezett, Gerardó ritmikus mozgása újra a csúcs felé indította. Testükön egyszerre futott végig az orgazmus fantasztikus érzése, miközben kiáltásukat egy vijjogó mentőautó elnyomta. Lihegve rogytak le a szőnyegre, amely a terasz fapadlóját takarta.

Hosszú ideig csak feküdtek a földön, még rövid időre el is aludtak a langyos mexikói éjszakában.

Amikor felébredt, hátat fordított Grardónak, és csak bámulta a terasz korlátjának íveit. Annyira, de annyira mérges volt magára, hogy olyan férfiba bolondult bele, aki a droggal keresi a kenyerét, akár csak Gaspar. És ő, ugyanúgy adta oda magát, mint egykor Gasparnak, önként.

Mit kellene tennie? Felkelni, és azonnal kiadni az útját Gerardónak? Képtelen rá, úgy érzi, szüksége van a férfira, aki először varázsolta el és egy teljesen új világba vitte el. De milyen élet vár rá mellette?

– Ofélia – suttogta a fülébe – van egy barátom.

– Barátod? És?

– Aha. Jó lenne, ha segítenél rajta. Tudod, hogy…

Csak úgy csattant a pofon a férfi arcán, amelyet fordultában adott Ofélia.

– Nem vagy a stricim!  – kiáltott rá mérgesen.

– Á, a vadmacska előjött – nyomta vissza a földre, de Ofélia sem hagyta magát.

Minden erejével el akarta lökni magától Gerardót, de az lefogta mindkét kezét, és finoman harapdálni kezdte az ajkát, majd ugyanott apró csókokkal illette.

A csatát a nyelveik folytatták, amitől Ofélia egyre jobban elhagyta magát, odaadó asszonyként engedte, hogy Gerardó újra beférkőzőn a lába közzé. Teljesen megőrjítette a szex a férfival.

Akciós áron megvásárolható

Ezzel véget ért az erotikus hétvégénk, ilyen és hasonló részletekkel a könyveinkben találkozhattok. Ha tetszett, mondjátok el nekünk. Köszönjük.

Valentin napi sorsolás

Sorsoltunk! Random szám generátor segítségével a vásárlói szám alapján sorsoltunk:
A 305 számú vásárlónk nyereménye 1 db Egri Zsanna Az Ördög lánya I-II. könyvek nyomtatott változata.
A 327 szám nyereménye 1 db Egri Zsanna Meghívó nászútra nyomtatott példánya.
A 347, 364 és 366 számú vásárlóink 1-1 db e-könyvet választhatnak a Szív-titkok-könyv választékából.
Aki most nem nyert, az se búsuljon, mert a játék hamarosan folytatódik, és abban is részt vesz minden régi és új vásárlóink is.
A nyerteseket külön értesítjük.
Boldog Valentin napot!

NYEREMÉNYJÁTÉK ÉS AKCIÓ!

Valentin napi akció és nyereményjáték
Nyerj Szív-titkok könyvet!

Háromféle módon vehetsz részt az akcióban és a nyereményjátékban.
1. Minden nyomtatott könyv megrendelő ajándékba kap 1 db tetszőleges e-könyvet a webshop választékából.
2. Az e-könyv megrendelők között kisorsolunk:
1 db-ot Egri Zsanna: Meghívó nászútra valamint
1 db-ot Egri Zsanna: Az Ördög lánya I. Szilvia arab világa és Az Ördög lánya II. Beduin sólyom című könyveket.
3. Az ingyenesen letölthető Szív-titkok-könyv letöltők között kisorsolunk 3 db e-könyvet, amelyet a nyertesek választhatnak.
Sorsolás: 2017.február 14